5x12                    The Two  Trial (Évad záró)





Hayle nagyon boldog volt. Ilyennek még sose láttam. Alcide oda futott hozzá és szorosan át karolta. Majd azt súgta a fülébe.
-Ez csodálatos.
És tényleg. Ez egy csodálatos pillanat. Még nekem is.  Hiszen láthattam a napot.
Egy üvegen keresztül is. De akkor is láttam. Hayle és Alcide pedig kint edzettek.
Haylenek első sorban sújt kellett emelnie. Sokat kellett futnia. És annál is többet harcolt. De ezúttal nem Alcideal kellett küzdenie. Hanem csapat társaival.
Végig segíteni kellett egymásnak. Csapatban kellett dolgozniuk.
És közbe képességeket is kaptak. Vagyis inkább azt is fejlesztettek ki.
Hayle a tudatával irányítani tud élőket. És meg tud mozgatni dolgokat tapintás nélkül.
Haylenek először Erósszal kellett meg küzdenie.
De Hayle minden ki legyőzött eddig. De Elektra rendesen ki fogott rajta.
Elektra füstöt fúj Haylere és sunyi módon hátulról támadott rá.
Elektra egy ezüst tőrt hasított bele Hayle hátába.
Hayle össze rogyott a földre. Alcide gyorsan oda futott hozzá.
-Minden rendben?-kérdezte Alcide Hayletől.
-Persze. Csak szed ki ezt belőle.-mondta Hayle.
-De már nincs is benned.
-De igen. Érzem.
-Alcide. Bele törött a kés a hátába! -kiáltottam oda.
Alcide fel vette Haylet a karjába és be hozta hozzám az üveg mögé.
Le fektette elém. Egy szikével felnyitottam Hayle hátát.
Haylenek bele volt ágyazódva a tőr éle a gerinc oszlopába.
Egy csipesz segítségével sikeresen eltávolítottam az idegen testet Hayle hátából.
Majd össze varrtam Hayle sebét. Alcide végig erősen fogta Hayle kezét.
-Jól van. Már túl vagy rajta. Most pedig el viszlek pihenni.-mondta Alcide.
Hayle nem ellenkezett. Bírta , hogy Alcide cipeli őt a karjába.
Elsuhantam utánuk gyorsan. Egy oyan szobába vitte Alcide Haylet ahova a napfény nem jut.
-Gondoltam, hogy utánunk jössz. Ezért hoztam ide.-mondta Alcide.
-Helyes.-mondtam.
-Vissza tudok menni.-mondta Hayle.
Alcide leült Hayle ágya mellé.
-Szó sem lehet róla. Estig legalább pihenj egy kicsit. Egész nap fent voltál. Aludj egy kicsit.-mondta Alcide Haylenek.
Alcide meg puszilta Hayle homlokát és álomba ringatta.
Én is elszenderedtem egy kicsit. De nem sokat tudtam aludni. Egy szerzetes keltegetett engem. Egyszer csak rángatni kezdett.
Ugyan az a szerzetes volt akitől meg kérdeztem , hogy hol vagyunk.
Annyit mondott nekem.
-Nagyon ügyes voltál!.mondta majd egyszer csak köddé vált.
De egy tőrt hagyott itt nekem. Amit bele tett az ölembe. A pengéje nagyon éles volt.
Ezzel bármit el lehet vágni. De miután befejeztem ezt a gondolat mentem. Az esett le bennem. Hogy én látom és hallom a halottakat. Mert , hogy ez a szerzetes nem él.
Abban biztosabb vagyok mint akármi másba.
Kezdett be eseteledni. Alcide fel kelt. Rá nézett Haylere és egy puszit adott az arcára.
Egyszer csak Hayle fel ült. Majd át karolta Alcidot.
-Köszönöm.
-Szívesen.-válaszolta Alcide.
Be nyitott a szobába egy szerzetes és azt mondta.
-Remélem készen állsz. Most jön a legnagyobb próbatételed.-mondta.
Majd Hayle bólintott és a szerzetes ki ment a szobából.
-Készülj! Addig ki derítem , hogy mit kell csinálnod.-mondta Alcide.
  Hayle fel öltözött terep ruhába. Amibe jól tud mozogni , suhanni és küzdeni.
Ki mentünk az udvarra. Alcide oda jött hozzánk és elkezdte mondani , hogy mit kell csinálni Haylenek.
-Hayle. Ez egy sárkány talizmán. Amikor el jön a te időd akkor ez aktiválódik. Egy sárkánnyal kell meg küzdened. Vagy meg ölöd vagy vissza zárod ebbe a talizmánba.
Ügyes legyél. Mert ha nem akkor...
-Akkor.-mondta Hayle.
-Csak annyit mondok , hogy nem akarlak elveszíteni. Te kezded. Ügyesen. -mondta Alcide.
-Mi majd szurkolunk. -mondtam biztató hangon.
-Ki megyünk a hegyekbe.-mondta az egyik szerzetes.
Elindultunk ki fele. Egy barlang be járata előtt megálltunk.
-Vidd be a talizmánt. Ott tedd a helyére és majd kinyillik.-mondta a szerzetes.
Mi pedig visszább mentünk  a barlangtól.
Nem sok idő telt el amikor Hayle ki rohant a a barlangból. Egy hatalmas fehér sárkány jött utána. Haylenek használni kellett a képességét. Egy sziklát fel emelet. És repülő szönyeg ként alkalmazta. Rá állt és repült vele a levegőbe. A sárkány utána repült.
Amikor pont egy szintbe volt a sárkánnyal Hayle rá akart ugrani a sárkányra. De a lába megcsúszott. A sziklát fogta. De elveztette az ön kontrolját és zuhanni kezdett a sziklával együtt. Már nem sok hiányzott attól , hogy  a földre kerüljön amikor újra vissza tudott állni a sziklára. A sárkány üldözte őt. És meg akarta ölni Haylet.
Amikor egy szintbe került a sárkánnyal Hayle megint megpróbált át ugrani. De ezúttal
sikerült neki.
A sárkány hátán ült. A sárkány minden , hogy meg próbálta le hozni onnan Haylet de sehogy se sikerült neki. A sárkány harapdált , pörgött a levegőbe de sehogy nem szabadult meg Hayletől. Egy idő után már Hayle úgy lovagolt a sárkányon mint ha a sajátja lenne. Majd le szálltak elénk.
-Nagyon jó Hayle. Te zártad vissza a talizmánba és nem is ölted meg. Meg szelidítetted a sárkányt. Erre nem mindenki képes. Ez a sárkány mától a tiéd.-mondta a szerzetes.
-Neve van?-kérdezte Hayle.
Közbe simogatta a sárkány fejét.
-Van. Szafira. Ettől a naptól egyek vagytok.Te sárkány lovas vagy. De egyet ne feledj.    Ha a sárkány lovasa meg hal. Akkor a sárkánya is vele hal. Amit te érzel azt ő is.-mondta a szerzetes.
-Ezt meg jegyzem. Kipróbálok valamit.-mondta Hayle.
Hayle be állt a sárkány elé és azt mondta.
-Szafira! Egyek vagyunk!
Majd Szafira óriási kék lángot fújt rá Haylere. De Haylenek semmije nem gyulladt ki.
Sértetlen maradt. Hayle oda ment a sárkány hoz és azt mondta neki.
-Most menj. Pihend ki magad te is.
Majd a sárkány vissza ment a barlangba. És gondolom ott le pihent.
-Készülj fel az utolsó próba tételed még ma vár rád.-mondta a szerzetes.
Egy tisztásra mentünk. Minden szín tiszta fehér hó volt. Egy kört festettek paprikával a tisztás közepére. És a körbe különféle jeleket rajzoltak.
-Állj be a kör közepére.-mondta a szerzetes.
-Rendben.-mondta Hayle és be állt a körnek a közepére.
-És itt mit kell tennem?-kérdezte Hayle.
A szerzetes csak annyit mondott , hogy.
-Túl élni.
Majd el kezdett mondani egy latin szöveget. Hayle kiabálni kezdett. És össze esett.
-Ne! Kérem haggya abba!-kiabálta Hayle.
De a szerzetes csak mondta.
-Kérem. Álljon le. Ez nagyon fáj neki.-mondtam a szerzetesnek.
De mint ha ott se lettem volna. Erre már Alcide is oda szólt neki.
-Fejezze be! Hallja? Süket!-kiáltott rá Alcide.
Mint ha valaki állt volna mellettem. Oda nézek az oldalamra. Az a szerzetes már megint oda jött hozzám.
-Ne félj. Nem lesz baja a barátodnak. Mingyárt vége lesz.-mondta nekem a szerzetes.
-De mingyárt bele hal a fájdalmába. -mondtam neki.
-Nem fog! Bízz bennem.-mondta majd megint köddé vált.
Hayle csak ordított Alcide pedig megpróbálta le állítani a szerzetest.
De majd egyszer csak abba hagyta a kántálás. Hayle bőre tiszta lett. Mint ha teljesen megtisztult volna a lelke.
Fel nézett ránk. A szeme mély vörösen izzott. Majd egy kis idő múltán. Megint kristály kék szeme lett neki.





Folytatjuk....