5x11                    Days Out




Hayle és Alcide megint birkózni kezdtek. Amikor egymásnak akartak menni hirtelen vissza változtak.
-Én komolyan gondolta.-mondta Alcide.
-Tudom. De engem nem kapsz meg ilyen egyszerűen.-mondta Hayle.
De susogásokat hallottam a hátam mögül. Hátra néztem és felénk közeledett két elég idős szerzetes.
-Haylet és Alcidot keressük.-mondta az egyik.
Én pedig  oda kiabáltam nekik.
-Tubicáim! Titeket keresnek.-mondtam.
Hayle és Alcide egymásra néztek majd oda jöttek.
-Ez a két úr beszélni szeretne veletek.-mondtam.
-Igaz az , hogy ön kirélynő?-kérdezte az egyik.
-Igen. Igaz. -mondta Hayle.
-Miért akarják tudni?-kérdezte Alcide.
-Mert akkor beteljesül a jóslat.-mondta az egyik.
-Milyen jóslat?-kérdezte Hayle.
-Hogy egyszer majd eljön egy királynő. Aki meg ment minket minden bajtól. Minden rossztól. És amint túl éli az első teli holdat. Ő istennővé érik.-mondta az öregebbik.
-Hűha!-mondta Alcide.
-Honnan tudják , hogy én vagyok az . Lehet , hogy más is jön. -mondta Hayle.
-Nem. Egy viking királysághoz tartozott az apja. És nekik csaj egy lányuk volt.-mondta az egyik.
-Az apám. -mondta Hayle de el is akadt ebbe az egy szóba , hogy apa.
A két szerzetes el ment.
-Ez kis időre lenne szükségem.-mondta Hayle és elsuhant.
Én pedig azt , ahogy kell mentem utána. Hayle egy idő után már csak sétált.
De én közbe bele akadtam egy pókhálóba. És hirtelen karatemester vált belőlem úgy elkezdtem kalimpálni.
-Hayle. Miét mentél el?-kérdeztem.
-Azt tudom , hogy istennő vagyok. De az ahogy ezt még komolyan is kell vennem. Egy kicsit sok ez még egyszerre.-mondta Hayle.
-Megértem. Vagyis nem. De igen.-mondtam neki.
Még én is össze vagyok zavarodva. Egyáltalán most assem tudom , hogy milyen kontinensen vagyunk.
-Hayle. Gyere mennyünk vissza rá kell kérdeznem valamire.-mondtam neki.
Hayle rá bólintott és vissza suhantunk a templomba. Oda suhantam egy szerzetes elé.
-Kérem. Elmondaná , hogy melyik kontinensen vagy melyik országba vagyunk?-kérdeztem a szerzetesből.
A szerzetes oda fordult egy barátjához és ki röhögött engem.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem.
-Honnan jöttek?-kérdezte a szerzetes.
-Bountanból. -mondtam.
Majd megint nevetni kezdett a vén csótány.
-Látod azt a hegyet?-kérdeztem tőlem.
Felmutatott az hegyre amint jöttünk.
-Igen látom.-mondtam.
-Na az a Himalaja.-mondta a szerzetes.
-Kizárt , hogy ideáig eljöttünk volna.-mondtam.
Vissza fordultam de a szerzetes már nem volt sehol. Mint ha elnyelte volna föld.
Vissza mentem Haylehez és Alcidehoz. Épp egy box zsákba ütögettek. És fekvő támaszokat nyomtak.
-Na kiderítetted , hogy hol vagyunk?-kérdezte tőlem Hayle.
-Igen. -mondta még mindig tátott szemekkel.
-Na és... Hol vagyunk?-kérdezte Hayle.
És kirúgta Alcide kezéből a zsákot.
-Azért finomabban kérlek.-mondta Alcide.
-Nem fogjátok elhinni. Az a hegy amin mi jöttünk az a Himalaja.-mondta.
-Jézus Szent atya. Ilyen messze vagyunk. Mikor megyünk haza egyáltalán.-mondta Hayle.
-Tuti valami első teli hold után.-mondtam.
Ekkor fel tűnt Aktainon és Erósz. De mellettük volt még kettő lány.
Oda menetünk hozzájuk.
-Öröm titeket  újra látni.-mondta Aktainon.
-Hello! Én Nüx vagyok. Ez a lány pedig Elektra. -mondta az idősebbik.
-Egyéb ként mindenkinek van valakije aki ide hozza?-kérdeztem.
-Igen. Így minket vezetőknek hívnak.-mondta Nüx.
-Én Alcide vagyok. Ő Hayle. Ő pedig Sophia.-mondta Alcide.
-Hayle? Rólad már sokat hallottunk. -mondta Nüx.
-Te vagy a példaképem. -mondta Elektra.
-Vámpírt tudtommal tilos ide hozni.-mondta Nüx.
-Ő most kivételes.-mondta Hayle.
-Nincs kivétel. Elfog árulni minket.-mondta Nüx.
-Nem fog. Mert megparancsoltam neki. De szerintem ő is tudja , hogy nem szabad beszélni erről a helyről.-mondta Hayle.
-Akkor hát mennyünk be a templomba. Ránk fér a pihenés.-mondta Erósz.
Be mentünk a templomba. Ott bent egy helységbe össze gyűltek az össze hibridek és vezetőik. Nem voltak olyan sokan. De ha az ősök hisznek benn , hogy ennyien elegek lesznek a világ meg mentésére. Akkor felőlem is rendben van.
Alcide - Hayle , Aktainon - Erósz , Nüx - Elektra ,  Laszón - Horák , Hébé - Niobé.Ők lesznek a föld meg mentői. Engem egy üveg fal mögé vezettek ahova a napfény nem ért be.
-Lépjetek ki a fényre.-mondta a legöregebb szerzetes.
Mind az öten kiléptek a napra. Hayle nem kezdett el égni. Bírta a napfényt. Mindenki ámuldozott saját magán. Nézegették a bőrüket. Nem perzselődnek. Nem égnek el.
Az összes szerzetes is csak ámuldozott.
Hayle megfordult és azt mondta nekem.
-Sophia. Ez tényleg igaz. A napon járok. Bárcsak itt lenne Erik is , hogy ezt láthassa. Bárcsak te is éreznéd újra a nap melegítő hatását a saját bőrödön.
-Igen. Az tényleg jó lenne. -mondtam neki ámuldozva.
Ekkor nagyon furát hallottam. És éreztem is. Haylenek volt valami a testébe.
Mint egy kalapács úgy zakatolt neki ott belül a testébe valami.
Aztán meg hallottam színtisztán. És rá is jöttem.
Haylenek verni kezdett a szíve. Újra életre kelt.




Folytatjuk...