6x1          The Dead Monk



Hayle ki jött a körből. És oda jött hozzánk.
-Jól vagy?-kérdezte Alcide.
-Igen. Már sokkal jobban.-mondta Hayle.
-Az utolsó próbán is sikeresen kiálltál. -mondta a szerzetes.
Vissza mentünk a palotába. Elindultam le pihenni egy kicsit. Elfeküdtem az ágyamba de valami már megint megzavart. Oldalra tekintettem és a hallott szerzetes megint ott volt nálam.
-Mit akarsz tőle?-kérdeztem a szerzetestől.
-Te vagy az első vámpír akit ide be engedtek.-mondta a szerzetes.
-És akkor mi van ? Rögtön zaklatnod kell engem?-kérdeztem tőle.
De ekkor Hayle meg szólalt.
-Sophia. Ne beszélj már magadba. Én is pihenni akarok.-mondta fáradt hangon.
-Mi? Te nem is látod?-kérdeztem Hayletől.
-Kit? A képzelt barátodat? Nem. Nem látom. És nem is akarom ha ez jól esik.-mondta Hayle.
-Nem képzelem!-mondta felháborodottan.
-Akkor legalább csöndbe csináld azt amit csinálsz! Szellemekkel suttogó.-mondta Hayle.
Hayle vissza feküdt én pedig vissza néztem. De a szerzetes el tűnt.
-Köszi Hayle. -mondtam.
-Most meg mi van?-kérdezte Hayle.
-Az , hogy elüldözted!-mondtam.
-Na jó van ám!-mondta Hayle.
Majd vissza feküdtünk és el aludtunk. De még mielőtt elaludtam láttam , hogy Alcide át karolta Hayle derekát.
Más nap este Hayle keltett fel.
-Hé! Szellemekkel suttogó. Kelj fel! Megyünk haza!-kiabálta mint egy kakas.
-Mi? Már is? De még van itt egy kis dolgom.-mondtam.
-Akkor intézd el amíg mi Alciddal felkészülünk az útra.-mondta Hayle.
Ki mentem az egyik öreg emberhez. És elkezdtem kérdezősködni tőle.
-Nem hallt meg itt egy szerzetes?-kérdeztem.
-De igen. Ő őrizte mindig is hibrideket épségét. -mondta.
De erre ki jött Hayle és Alcide.
-Na induljunk.-mondta Hayle.
-Köszönöm az információt. -mondtam.
-Viszlát. És köszönünk mindent.-mondta Alcide. De azt még mindig nem értettem , hogy hogyan jutottunk el egy éjszaka alatt a Himalajaba. Hayle és Alcide farkassá változtak majd elkezdtek futni. Én pedig utánuk mentem.Megint csak egy éjszaka alatt vissza értünk. Be mentünk a Kéjvadászba.
Erik fent ült a székében. Pam pedig szokásosan mellette állt. Erik oda suhant Haylehez. És átkarolta. 
-Hol voltatok eddig?-kérdezte Erik.
-Valahol Japánba.-mondta Hayle.
-Mit kerestetek ti Japánba? -kérdezte Erik.
-A Himalajaba voltunk hegyet mászni.-mondta Hayle.
-És , hogy , hogy nem égtetek meg a napon?-kérdezte Erik.
-Be ástunk magunkat a hó alá.-mondtam.
-Áááá , már mindent értek.-mondta Erik.
Erik ár nézett Alcidera és azt mondta neki.
-Köszönöm. Hogy vigyáztál rá.
-Szívesen. Máskor is.-mondta Alcide.
Alcide el indult kifelé. De még az mondta Haylenek.
-Hayle. Ha bármire szükséged van... Csak szólj. Tudod hol találsz meg.
-Rendben. Köszönöm.-mondta Hayle.
Majd Alcide bólintott egyet és ki ment a bárból.
-És itt? Történt valami?-kérdezte Hayle Eriktől.
Erik eltűnődött egy kicsit majd azt mondta.
-Tulajdon képen semmi különös.-mondta Erik.
Gyorsan el telt az idő.
-Már biztos fáradt vagy. Mennyünk pihenni.-mondta Erik.
-Én nem vagyok fáradt. Ki pihentem magam ez előtti este. -mondta Hayle.
-Jól van. Akkor majd találkozunk. -mondta Erik.
Majd el ment aludni. Vissza jött Alcide. Hozzám jött és oda adott egy ruhát.
-Ezt a ruhát neked küldik a szerzetesek. Ez meg véd a naptól. -mondta Alcide.
Én fel vettem a ruhát és elindultunk kifele a bárból. Haylenek nem kellet olyan ruha mint nekem. Ő már tud vérfarkas módján menni. Mert már nem vámpír. Csak vámpír képességei meg maradtak. Ki mentünk a napra.
-Elviszlek titeket egy McDonald's ba. Mivel gondolom már jó rég ettél emberi kaját.-mondta Alcide.
-Köszi. Remélem van Vér menü.-mondtam gúnyosan.
-Miből van ez a ruha , hogy nem ég meg?-kérdezte Hayle.
-Egy olyasmi olvasztott üvegből ami mellett állt Sophia nappal.-mondta Alcide.
-Akkor azért olyan...olyan...-próbáltam magam kifejezni.
-Nyálkáska?-kérdezte Alcide.
-Igen.-mondtam.
Be értünk a gyors étterembe. Hayle egy Sajtbuci menüt kért. Én meg néztem ahogy eszik. Alcide Bigmac menüt evett.
-Remélem meg akad az a finom szar a torkotokon. -mondtam.
-Tudod mit? Igen is. Ez nagyon nagyon finom. Szagolj csak bele.-mondta Hayle.
Oda nyomta azt a szart az orromhoz és majd nem elokádtam magam.
-Normális vagy?-kérdeztem.
-Persze. Normálisabb mint te.-mondta Hayle.
Meg ették a kaját és el mentünk sétálni. Ki mentünk egy kis patak parthoz.
-Tényleg jó újra látni és menni a napon.-mondta Hayle.
-Igen. Nagyon kellemes. Ezt a patakot eddig csak este láttam. Ez még új nekem , hogy a napfény megcsillan a patakon.-mondtam.
-Nézzétek! -mondta Alcide.
-Naplemente.-mondta Hayle.
Végig néztük a naplementét. Majd amikor le ment a nap vissza indultunk a Kéjvadászba.
Amikor be mentünk Erik gyorsan oda suhant elénk.
-Hogy. Hogyan mentetek ki?-kérdezte Erik.
-Miről beszélsz?-kérdezte Hayle.
-Láttam a kamerában. Azok mindent fel vettek.-mondta Erik.
Majd Eriknek egy sokkal komolyabb arcát láttam.
-Hogyan jártatok a napon?-kérdezte Erik.
-Én egy ruha segítségével. De ezt kifejezetten nekem tervezték. És ezt senkinek nem adhatom.-mondtam.
-És te..Hayle. Hogyan jártál a napon?-kérdezte Erik.
-Teljes farkassá váltam. A vámpírságból csak a suhanás maradt meg. Alcide segített minden farkas képességemet kifejleszteni.-mondta Hayle.
Erik egy kicsit meg rokkant. Mint ha szédült volna.
-Ez nem lehet. Miért tettétek ezt?-kérdezte Erik kétségbeesetten.
-Erik figyelj nem akartam...
-Alcide... Te méreg. Megöllek. Esküszöm megöllek.-mondogatta Erik Alcidenak.
Erik oda suhant és meg fogta Alcide nyakát és neki tolta a falnak.
Alcidenak sárgásodott a szeme. Majd farkassá változott.
Majd Hayle is farkassá változott. Oda futott Erikhez és rá morgott.
Erik hátrálni kezdett. Hayle vissza változott. Majd Hayle azt mondta Eriknek.
-Egész végig ő védett meg. Ő segített mindenben. Nem bánhatod őt. És mivel már több mint három hónapja Vincent el tűnt. Kiszerettem belőle. És beleszerettem Alcideba.-mondta Hayle.
Alcide oda ment Haylehez és átkarolta.



Folytatjuk...