4x5       Never Let Me Go    2.rész



Foglalt volt a vonal , így nem is próbálkoztam tovább. Hallottam , hogy Sookie ki megy a szobából.Kíváncsi voltam , hogy még is hova mehet ilyenkor.
Egy fiúhoz ment. A hoz a fiúhoz ment aki után loholt.
-Ez a kontinentális reggeli?-kérdezte Sookie.
-Mi bajod vele?-kérdezett vissza a fiú.
-Csak azt hittem , hogy..egy kontinensnyi lesz.
-Hát a dánok már csak ilyenek.
-Tényleg? Nem tudtam. Nem gond ha..
-De hogy
-Nos Teddy térjünk a lényegre.
-Miért nem tudsz engem békén hagyni?
-Mert nem találkoztam még telepatával.Te?
-Nem. És ne használd ezt a szót!
-De az vagy.Senki más nem tudja hogy ez milyen össze kell tartanunk. Ezt nem kell szégyelni.
-De igen! Az életem szar. Nem engedhetem el magam. Vámpírok közt gondolkodni se bírok.
-Régen én is így gondolkodtam. Mint ha korlátozott lennék.
-Mondom , hogy átok.
-De mióta meg van a barátom a telepatikus képesség hasznos lett. Keresni is lehet vele. Kezdem új módon látni.

-Akkor őrültebb vagy mint én.
Majd mind ketten meghalottak egy nőt mire Teddy fel kiabált.
-Kifelé!
A nő dolgozni akart ott így Teddy el ment neki segíteni. De Sookie vissza húzta és azt mondta neki.
-Teddy. Én segíthetek kontrolálni.
-Már így is épp elegen vannak a fejembe.
Erre a derekamat valaki meg fogta. Hirtelen oda kaptam és meg fordultam.
Mark volt az. Akit fel akartam hívni és akivel találkoztam a Kéjvadászba.
-Szia. Szépség.-mondta nekem kedvesen.
-Szia.-köszöntem vissza-Hívtalak.
-Tudom. Láttam.
Én pedig el pirultam. De nem tudom , hogyan. Még is éreztem , hogy pirulok.
-Ma meg végre meg hívhatlak egy italra?-kérdezte mosolyogva.
-Benne vagyok.-kacsintottam rá. Ő pedig meg puszilta arcomat.
Nem tudtam , hogy ennek milyen vége lesz. De azt se tudtam eddig , hogy ilyen lehetséges.
Most már értem , hogy apa mit érez Sookie iránt.
Mivel nem tudtam hová tenni a gondolataimat meg kerestem Haylet.
Most az egyszer segíthetne. Még is csak elég sok mindenen mentünk keresztül

együtt. De mivel már lassan el kezdett fel kelni a nap és én is eléggé ki voltam merülve. Ezért aludtam rá egyet.
Másnap este végig csak Markon járt az agyam.
De előtte fel kerestem Haylet.
Gondoltam abba a házba lehetnek amelyikbe a tegnapi buli volt.

Hála' égnek ott is voltak.
-Hé kurva.-szóltam oda neki.
-Na mi van már megint ribanc?-kérdezett vissza.
-Beszélnünk kell.
Fel mentünk az emeletre és ott be mentünk 1 kisebb szobába.
-Na mi van?-kérdezte Hayle.
-Van egy halandó fiú...
-Na ez már jól kezdődik. Na de igen.
-Meghívott egy italra.
-Mit mondtál neki?
-Igent.
-Ó...értem. És mit akarsz? Minek kellett , hogy beszéljünk?-kérdezősködött.
-Tud egyáltalán egy vámpír szeretni?
-Hát ezek szerint.
-Na jó. Kösz fapina.
-Menny a picsába faszfészek.
Én vissza suhantam a hotelba. A hotelbe volt egy étterem.
Ő már ott várt engem. Fehér ingbe volt. Teljesen fehér bőréből kitűnt nagy barna szeme.
-Hát eljöttél.-mondta.
-Igen.
-Ha nem baj. Volt bátorságom rendelni neked italt.
-O. Ez nagyon figyelmes. Köszönöm.
-Gyönyörű vagy ma.
-Én mikor nem vagyok az.
Nevettünk fel.
-Te meg jól nézel ki.
-Én mikor nem.
Megint fel nevettünk. Közben ki hozták az italokat.
-Kettő A pozitív True Blood.-mondta a felszolgáló lány.
-Te is vámpír vagy?-kérdeztem.
-Igen.
-Hogy lehet , hogy nem éreztem rajtad?
-Ez egy képesség. Azt hiszik , hogy ember vagyok. A gonosz vámpírok ha innának belőlem akkor meg hallnak.
-Miért?
-Mert a vérem mérgező a vámpírok számára...De te..Te más vagy mint a többiek.. Eddig  nem hittem volna , hogy vannak olyan vámpírok akik képesek legyenek ennyi ideig tartóztatni magukat az emberektől.
-Van kedved sétálni a parkban?-kérdeztem.
-Persze. Mennyünk.
A parkban volt egy tavacska. Annak a partjára le ültünk egy darabig. Csak hallgattuk ahogy a tücskök ciripelnek. Aztán meg szólalt.
-Gyönyörű éjszakánk van.
-Igen. Csoda szép.
-De télen a leggyönyörűbb.
-Sokszor vagy itt?
-Igen. Elég sokszor.
-Miért?
-Koszádav!
-Mire?
-Vadászokra. A vámpírok rossz akaróira. Lehet , hogy nem látszok annak. De erős vagyok.
-És most is van kiszemelt áldozatod?
-Van.
-És ki az?-egy pár percig el akadt a lélegzete.
-Ismered Godricot?
-Nem ismerem. De 2 barátom is őt keresi.
-Tehát hallottál róla.
-Igen. És sejtem , hogy ő lehet a teremtője.
-Mi a barátaidnak a  neve?
-Erik és Hayle Northman.
Erre el mosolyodott.
-Talán ismered őket?-kérdeztem.
-Igen. Ismerem őket.
-Honnan?
-Kisgyermek korunkban játszottunk együtt. Amíg meg nem történt az a végzetes nap.
-Mi történt azon a napon?
-Nem szívesen beszélek róla.
-Rendben akkor nem faggatlak. Ne rontsuk el ezt a szép estét.
És csak beszélgettünk és beszélgettünk.
Hajnal fele volt már.
-Gyere fel kísérlek.-mondta.
Fel mentünk a szobáig.
-Köszönöm ezt a szép estét.
-Remélem lesz alkalmunk meg ismételni.
Mosolyogtunk egy másra. Ő közel hajolt és egy puszit adott a homlokomra.
Másnap este telefon csörgésre ébredtem.
Hayle volt az.
-Azonnal találkoznunk kell a nagy hídnál!-ordított bele a telefonba.-és valakit hozz magaddal.
-De minek?Mi történt?
-Csak gyertek!!!!
Le rohantam Markhoz. Rá törtem az ajtót és ki rángatni a kezdtem.
-Mark! Mark segítened kell!
Ki mentünk el kezdtem suhanni. Mark pedig nagyon gyorsan utol is ért.
Oda értünk Hayle és Erik már ott vártak minket.
-Mi az?-kérdeztem.-Mi történt?
-Mark.-mondták egyszerre.
-Hayle , Erik.-mondta Mark.
-Most már tudni akarom , hogy mi történt!!!-mondtam.
-Csak annyi, hogy a te pasiddal már én is jártam. Jót fogtál ki magadnak.
-Nincs több kérdésem.
Megjelent 2 ember. Éreztem rajtuk , hogy vadászok.
-Hol van Godric?-kérdezte Erik.
-Most nem azért jöttünk.
Elővették a fegyvereiket. És nekünk rontottak.
1 percig sem tartott a harc amikor Hayle meg torpant.
Oda pillantottam és láttam amint Haylet át szúrták aljas módon hátulról egy ezüst dárdával. Mint a többi vámpírból is belőle is véres cafatok maradtak a földön. A két vadász elfutott én meg csak néztem azt ami maradt belőle. Legszivesebben szét téptem volna mindkettőt és lenyúztam volna róluk a bőrt is. Hagytam volna szenved őket a rútfaszukig. Erik össze esett és sírni kezdett. A vére könnyei hullottak Hayle meg maradt részeire. Még én is sírtam volna de a dühtől nem bírtam moccani se.
Mark át karolt és azt súgta a fülembe:
-Nem lesz semmi baj!
Erik csak zokogott.
Mark oda sietett hozzá el ráncigálta onnan Eriket és be tette őt egy fekete kocsiba.
Nekem eszembe jutott , hogy van még esély. Össze szedtem Hayle caffatjait. Senki nem értette , hogy mit csinálok.
-Eriket haza viszem!-mondta Mark.
Én csak bólogatni tudtam. El mentem egy ismerősömhöz. Ő boszorkány volt. Tudta , hogy hogyan lehet egy vámpírt vissza hozni a halálból. A boszorkányt Laminának hívtak. Egy kunyhóban lakott az erdő mélyén. Engem egyszer már behívott a házába így nyugodtam be tudtam oda menni. Be suhantam és véres szemekkel oda adtam neki azt ami meg maradt Hayleből.
-Kérlek tegyél valamit!-mondogattam neki.-kérlek,kérlek.
-Rendben gyermekem. Nem lesz semmi baj.-ő magához ölelt és tovább mondogatta-Nem lesz baj.
-Jól van.
-Tudom mit kell tennem. Így időre lesz szükségem.
-Mennyi időre?
-3 napra. És hozz nekem a kertből egy áldozati tyúkot majd menj haza és 3 nap múlva gyere vissza.
-Értem.
Ki mentem egy tyúk ér a nyakánál el csíptem be vittem Laminának és el suhantam Erikhez.
Gyötrelem volt az a 3 nap. Erik folyton csak sírt,zokogott.
Amikor letelt a határidő vissza mentem Laminához.
Hayle ott volt bent teljesen újjá születve. Még mosolygott is. Én is már majd nem ki ugrottam a bőrömből.
-Na mi van kurva?-mondtam neki hatalmas vigyorral az arcomon.
-chh. Te kis ribanc. Le okádom a cipődet úgy vigyázz.-ő is röhögött mint én.
-Erik nagyon sír érted.-mondtam.
-Induljunk azonnal látni akarom!-mondta és vissza suhantunk. Most már ketten voltunk.
Be mentem Erikhez.
-Erik!
Ő rám nézett teljesen vére szemekkel.
-Hogy vagy?
-Hogy lennék? Megölték. Az egyetlen húgomat. Ő volt a mindenem. És most elveszítettem.
-Hoztam neked valakit.
Oda mutattam az ajtóra ő oda nézett és meg jelent Hayle.
-Miért sírsz Erik?-kérdezte mosolyogva Hayle.
Erik oda suhant meg ölelt. De úgy ölelte meg  mintha soha nem akarná el engedni őt.
-Köszönöm. Köszönöm. -mondogatta Erik és csak ölelték egymást.
Meg jelent Mark és oda jött hozzám.
-Ez ügyes volt.-mosolygott.
-Legjobb barátok vagyunk, igaz?-kérdeztem.
-Igaz.
-Akkor el mondhatod , hogy kit szeretsz, igaz?
-Csak egy lányt szeretek!
-Ohh, akkor az a lány nagyon boldog lehet..
-Igazság szerint már az első látásra beleszerettem.
-Komolyan? Bemutatod őt nekem?Hívd fel..
-Okéé..
Elővette a telefonját.
-Várj egy kicsit valaki hív.-mondtam.
Felvettem a telefont Mark volt az.
-Szeretlek!
Oda fordult és meg csókolt. Én pedig fülig el pirultam.



Folytatjuk...