4x5       Never Let Me Go   1.rész


Vissza mentem és leültem Jessica mellé aki pont táplálkozott a fiúból.
De fel jött Bill. És ki invitálta a fiút.
-Jessica. Ezt már megbeszéltük.-mondta Bill.
-Mondtam már. A srácot a menüről rendelte. Nem mondtad , hogy arról se lehet.
-Ugyan úgy nem engedem , hogy belőle táplálkozz mint ahogy pornót sem nézhetsz a tv-ben.
Közbe meg jött Sookie is a hajkurászásból.
-Pornót? Sookie disznó filmek mennek a tévében.
-Tényleg?-kérdezett vissza Sookie.
-Menj a szobádba kérlek.-mondta Jessicának Bill.-És True Blood.
-Bánni dogod majd amikor gyomor fekélyt kapok. Hadjál. Ne zavarj.
És Jessica be csapta maga mögött az ajtót.
-Sookie. Hol jártál?-kérdezte Bill.
-Meg kérdeztem a recepción , hogy van-e cukorka gép. És , hogy mi a kontinentális reggeli.
-Egyedül nem császkálhatsz. A helyzet bonyolultabb mint gondoltuk. Túl keveset tudunk a Dallasi vámpírokról.
-Nem nyúlhatnak hozzám. A tiéd vagyok. Minden porcikám a tiéd édesem. És totálisan a tiéd.
-Sookie. Nekik ez nem számít kedvesem.
-A lényeg , hogy neked számítson.
-Sookie. Sookie. Sookie. Mond , hogy meg érted kérlek. Ígérd meg , hogy szór fogadsz nekem. A saját érdekedben.
-Nyakig vagyunk a vámpír slamasztikában. Nem akarom , hogy megöljenek. és nem fogok butaságot csinálni. Biztonságos ez a szoba?
-Egy ideig. De nem árt...
-Szívem egy ideig. Ne aggódjunk. Hiszen van minek örülnünk.
-Nem hinném.-mondta apám.
Erre Sookie el kezdett vetkőzni. Én pedig el kezdtem forgatni a szememet.
-De van. Vámpír hotelben vagyunk. Fény biztos. Most elöszőr nem kell majd hajnalba magamra hagynod.
-Ezt el is felejtettem.
-Én nem.
-Az egyetlen vágyam , hogy biztonságban légy.
-Az egyetlen vágyad?
-Hát nem igazán.
Erre elkezdtek csókolózni. Én pedig be csaptam magam mögött a szobám ajtaját.
A másik szobában hallottam amint Jessica épp telefonál.
Ki hallgattam mert nem is volt más dolgom.
-Mondhatod figyelek.-mondta valaki a vonal másik végé.
-Hoyt?-kérdezett vissza Jessica.
Tényleg szertheti valamennyire őt. Ha még fel is hívta telefonon.
-Igen. Ki beszél?
-Jessica. Biztos nem emlékszel rám.
-Jessica. Atya ég , hogy ne emlékeznék. Csak rád gondolok.
-Igazán? Halál komoly ?
-A leghalál komolyabb. Egy pillanat....Hol is tartottunk?
-Te ott , hogy folyton csak rám gondolsz. Hát én meg folyton rád. Unatkozom itt Dallasba.
-Akarsz együtt táv tévézni. Vagy el meséljem a képregényem?
-Mindkettő meg felel.
-Rendben. A képregény címe: Űrsír.
Elkezdtek beszélgetni. Én mint mindig rohadtul unatkoztam úgy , hogy szépen hallkan kisuhantam alakosztályból. És felkerestem azt a személyt akivel én mindig veszekszek. Elindultam az utcán és össze is futottam vele.
-Cső ribanc.-köszöntem.
-Csá trágya domb.-köszönt vissza.-neked nem a hotelbe kéne lenned?
-Nem mindegy. Amúgy meg te hova tűntél tegnap este.
-Hát bulizni mentem kicsikét. Tudod ki ülne egy hotel szobába mint egy kupac szar.
-Mennyünk el valahova.
-Hova például egy buzibárba?!-mondtam.
-Pam egy halloween bulit szervezett mennyünk el oda.-mondta Hayle.
Csak pár utcányira volt a buli. Egy ember épp jött ki "party házból" aki biciklivel akart volna haza menni. Fel ült a biciklijére. Az első piros lámpáig el ment. De ott el felejtette letenni a lábát és el dőlt egyenesen egy szemetes kukába.
Oda mentünk hozzá.
-Miért nem tette le a lábát?-kérdezte Hayle.
-Mert azt hittem , hogy kocsival vagyok.-mondta részeges hangon.
Mi pedig el kezdtünk hangosan nevetni. Be mentünk a házba.
Mindenki jelmezben rázta a buláját.
-Pam kitett magáért.-mondtam.
-Mint mindig.-mondta Hayle.
-Szereted?
-Inkább. Sokat jelent nekem, Úgy mint Erik. Ők a családom. Rajtuk kívül nincs senkim.
-De van. Egy örök utálós mint én kopárfaszú.-mondta neki nevetve.
-Na ja. Te kis másod osztályú geci.
Nagyokat röhögtünk. De mind ketten tudtuk , hogy ettől még nem leszünk barátok. csak el viseljük egymást. Mint mindig. Meg pillantottuk Eriket.
-Na jó. Bulizgass. Én oda megyek Erikhez.-mondta Hayle.
Amint oda ért Hayle Erik megölelte és meg puszilták egy más arcát.
Be kell vallanom aranyosak együtt.
Több órát voltam ott. Hogy ne legyen nagyon gyanús. Hajnalba vissza mentem a hotelbe.
Reméltem , hogy nem tűnik fel senkinek se , hogy ki mentem az éjszaka.
Az ablakon át kellett be mennem. Olyan halkan amilyen halkan csak tudtam.
Bele nyúltam a zsebembe. Egy papír fecni volt az amin egy telefonszám volt.
Eszembe jutott az a fiú akit akkor ismertem meg amikor Hayle veszélyben volt.
És engem nagyon meg fogott. Nem tudom , hogy mi volt az de mégis...valami furcsa volt benne.
Az is eszembe jutott amikor meg ígértem neki , hogy felhívom mindenféle képen.
Így vettem a bátorságot és felhívtam.


Folytatjuk....