6x13                  Gone! Gone! Gone!







Az összes élő retteg tőlünk. Vámpírokból.
Mollyt közbe felszerelték a maga által tervezett szerkezettel. Az ájcövekkel.
Majd bevezették őt.
-Na végre. Egy kis szórakozás.-mondta Russel.
-Molly ez az utolsó esélyed Lilith elfogadására.-mondta Szalume.
-Így is úgy is meg fogtok ölni.-mondta Molly.
-Sajnos muszáj. Fel törted a biztonsági rendszert. A kancellárok kiszabták a végleges halált.-mondta Bill.
-Ez esetben. Annyit szeretnék mondani , hogy kapjátok be mindannyian. Egy ezer éves  könyv alapján forgatjátok fel az egész világot. Ez nektek fejlődés? Ez annak a fordítottja. -mondta Molly.
-Szabadítsuk meg a kínjaitól. Elvégre remek munkát végzett. Remek cövekeket gyűjtött.-mondta Rosalin.
-Majdnem. Irritálja a mell bimbót.-mondta Russel.
-Megtéríthetnénk téged. De nem éred meg a fáradságot.-mondta a fekete kancellár.
Bill és Szalume hátrébb lépett két lépést.
-Lilith óvjon téged.-mondta Bill.
Bill a kezébe fogta a távirányítót meg nyomta a gombot Mollyból pedig már csak maradványok maradtak.
-Igen. Igen. Az agyam eldobom. Soha nem láttam még vámpír kivégzést. Ez oltári volt. -mondogatta Steve.
-Newlin lelkész kérem.-mondta Szalume.
-Rendben. Ez az ölésről folytatott szövegelés meghozta az étvágyam. Kinek van kedve el menni táplálkozni? Steve?-kérdezte  Russel.
-Benne vagyok.-mondta Steve.
-A lelkésznek holnap fontos tévé megjelenése van. Fel kell rá készülnie. -mondta Szalume.
-Azt hittem , hogy az útnő könyve azt akarja  , hogy vadásszunk. Vagy van benne olyan fejezet amibe az van leírva , hogy itthon ülve a média szereplésekre kell bifláznunk?!-mondta Russel.
-Had bulizzanak. Újabban mindenki olyan savanyú. -mondta Rosalin.
-Kitűnő. Gyere. Vele ne foglalkozz. Hozunk neki valami csemegét. -mondta Russel.
-Mihez van kedved?-kérdezte Steve.
-Én görögre gondoltam. Northmanékkel sok szerencsét.-mondta Russel.
Majd el mentek.
El vezettek engem egy másik szobába. Eriket , Haylet , és Alcideotot is.
Bill és Nora jöttek be egyedül utánunk . Minket pedig letérdepeltettek.
-Már nem tudlak titeket tovább védelmezni. A többiek már eldöntötték , hogy végleges halált kell halnotok. Még nem késő befogadnotok Lilithtet. Akkor végleges halált haltok.  Ahogy minden isten tagadó. -mondta Bill.
-Ám legyen. neked mit számít az?-kérdezte Erik.
-Meg mentettétek  az életemet. Cserébe meg mentjük a lelketeket. -mondta Bill.
Elő vette azt a vér fel szívót amibe Lilith vére volt. Bele akarta csöpögtetni a szánkba.
-Ne. Nem vállaljuk.-mondta Hayle.
-De. majd együtt csináljuk.-mondta Nora.
Majd erőszakkal kinyitotta a szánkat. Majd Bill gyorsan bele csöpögtetett a szánkba a vérből. Még Alcideéba is.
-Együtt találkozunk vele.-mondta Nora.
Majd Nora is kapott a vérből.
-Fogadjátok be. Ő már bennetek van. -mondta Nora.
Lassan ki nyitottuk a szemünket. És csak néztünk magunk elé. Vártunk.
Majd egyszer csak Nora meg szólalt.
-Itt van. Adjátok át magatokat neki.-mondogatta.
De én nem láttam semmit. Hayle , Erik és Nora viszont nagyon is. Felfigyeltek valamire.
-Godric.-szólalt meg Hayle.
-Sophi. Ez a Godric. Ugye jót jelent.-suttogta a fülembe Alcide.
-Igen. De az biztos , hogy jobbat mint Lilith.-mondtam neki.
Alcide meg fogta Hayle kezét és csak figyelte őt.
 Nora pedig mint ha meg lett volna rémülve. Hayle pedig mint ha el kezdett volna szédülni. Teljesen le volt sokkolva.
-Hayle. Hayle mi baj?-kérdezgette Alcide.
-Semmi csak. -mondta Hayle és felordított.
-O ne. -mondta Nora.
-Próbáltuk. Meg menteni.-mondta Erik.
-Apám. Hogy kerültél ide?-kérdezte Nora.
-Nem több évszázada el hagytál. Most már Lilith vére van bennem.-mondta Nora.
-Hogy mondhatod ezt? Azok után , hogy te Hayle , Erik és én annyi éven át vadásztunk együtt , hogy mondhatod , hogy ez helytelen? -kiabált Nora.
De én senkit nem láttam. Mint , ha csak magukba beszéltek volna.
-Mentsd meg apám.-mondta Hayle .
De Haylenek nagy fájdalmai volta. Már az ájulás szélén állt.
Alcide ekkor rögtön át karolta Haylet.
-Hé. Bírd ki. Nem sokára vége lesz.-biztatta Alcide. 
-Nora eltévelyedett.-mondta Erik.
-Nem! Nem! Fel esküdtem az úrnőre!
Egyszer csak vörös füstöt láttam ahonnan Lilith lépett elő és úgy tett mint , ha valakit át karolta. Ez esetben bizonyára Godricot.
-Ne! Kérlek ne öld meg! -mondogatta Nora.
-Harcolj! -kiáltotta Erik.
-Szembe kell szállnod vele!-kiabálta Hayle nagyon nehezen és nyögdölődve.
-Ne. Neee.-kiabálták mind a hárman.
De én csak annyit láttam , hogy Lilith olyan mozdulatot csinált, hogy mint ha letépte volna Godric fejét.
Majd ők sírni kezdtek. Lilith meg csak nézett ránk. De egyszer csak elém suhant én pedig egyhatalmasat repültem a szoba másik oldalába. Be jött két őr engem fel kaptak és elcipeltek onnan.
A többieket is hozták utánam. Haylenek erősen meg ragadták a kezét De Alcide rájuk morgott.
-Haggyák! Majd én viszem őt.-mondta teljes nagy düh közepette.
Alcide fel kapta Haylet a karjába és úgy vezettek el minket. Amikor be vittek minket  ez utal nem cellákba. Hanem szobákba vittek minket. Alcide nem volt hajlandó elereszteni Haylet. Így ők egy szobába kerültek. És engem is abba a szobába vittek ahova őket.
Haylet lefektette az ágyába Alcide pedig oda ült mellé.
Alcide egy percre sem engedte el Hayle kezét. Egész nap csak bámulta őt. És beszélgettek. Hayle közbe kezdett felépülni. De én még mindig  félelmet éreztem Alcideban. Nagyon aggódott Hayleért. De még Haylenek is nagyon sokat jelentett , hogy itt van Alcide. Segítenek egymásnak. Mindenbe. 
Másnap be vezettek minket a többi kancellárhoz.
Russel egy Husky kiskutyust tartott a kezébe. Nagyon aranyos volt.
-És mi van a foglyainkkal?-kérdezte a fekete kancellár.
-Már nem a foglyaink. -mondta Nora.
-Örömmel jelentem , hogy erőfeszítésünk náluk  ,  végre meg hozta a gyümölcsét. -mondta Bill.
-Alázatosan esedezünk a bocsánat kérésért. Nem láttuk be ami nyilván való. Mindannyiunk számára. Lilith el jött hozzánk. Meg ölte a térítőnket. Akit bálványként imádtunk. Az úrnő gyermekei vagyunk. És neki kell engedelmeskednünk.-mondta Erik.
-Neked pedig. Hála a nagy lelkűségért. Meg bocsájtjuk a családunk elleni bűneidet. Újjá születtünk. Most már testvérek vagyunk Lilithben. És mivel mi a vérében egyesültünk. Nem harcolhatunk tovább egymással.  -mondta Hayle Russelnek.
-Ha Lilith így akarja. Ám legyen. De ne feledjétek , hogy ezzel ti jártok jobban. -mondta Russel.
De közbe Jessica is megérkezett. Bill hívta ide. Mi Jessicával egymásra mosolyogtunk.
-Jessica. Gyere velem. Körbe vezetek.-mondta Bill.
Majd el mentek. Mi pedig le ültünk az asztalhoz és tanácskozni kezdtünk. Később már Bill és Jessica is vissza jöttek.
-Meg rendeltem Lilith könyvének lefordítását 70 fajta nyelvre. Minden új vámpírnak meg kell ismernie. -mondta Nora.
-És a régieknek is. Mindenkinek el kell fogadnia őt.-mondta Erik.
-Mi itt most oktatási reformról agyalunk? Vámpírok vagyunk vagy tanárok?-kérdezte Russel.
-Az ő szava szent írás.-mondta Szalume.
-Hogy tudnánk el foglalni a helyünket a lényeg hierarchiájának a csúcsán ha napi 12 órán át kiszolgáltatottak vagyunk. -mondta Russel.
-Ilyennek teremtettünk-mondta a kancellár.
-Nem muszáj ilyennek maradnunk. A legenda igaz. A tündérek vérével igenis járhatunk a napfényben. Copmton , Northman. Ti is itatok abból a tündérből akiből én. -mondta Russel.
-Te is jól tudod , hogy néhány perc múlva meg sülünk.-mondta Hayle.
Ha bár Hayle már tud járni vér nélkül is a napon.
-A Rain testvérek első repülése 12 másodpercig tartott. Ők azután azt mondták : 12 másodperc. Remek. Hagyjuk és próbálkozzunk mással. Szerezzünk be vért. Tanulmányozzunk. Fogjuk el a tündéreket és tenyésszük őket. Ha a japánok képesek voltak emberi vért szintetizálni. Miért ne tehetnénk ezt tündérekkel?!-mondta Russel.
-Mert az éjszaka gyermekei vagyunk. A nap tiltott számunkra. A tündérek perverziók. -mondta Szalume.
-Az ő vérük akár a mennyei manna. Tudod mit szeretnék? Azt szeretném ha lenne csak egyetlen csepp tündér vérem. És bele tömhetném a szent fazék szádba. -mondta Russel.
-Én mentettelek meg Russell. Vissza is juttathatlak a föld alá. -mondta Szalume.
Ekkor Russell el dobta Szalumet egyenesen neki egy oszlopnak. Hirtelen mindannyian fel álltunk.
-Agyatok egy ürügyet , hogy mindannyiótokat meg öljelek. Nem kevesebb mint 3000 éves vagyok. Erősebb mint ti együtt véve. Mit gondoltál meddig maradok én még a te kis ölebed? Fel ajánlottam az esélyetek legyen fajtánk történelmének a legnagyobb előre lépésében. De vallási szűk látó körűségének köszönhetően inkább maradtok a sötétben. Imádjátok az úrnőtöket de engem se a ti se a mások istene nem fog korlátozni , mert én meg szerzem a napfényt.-mondta Russell.
Majd egyszer csak el suhant. Mi pedig csak néztünk magunk elé.






Folytatjuk....