6x10                              In the Beginning



-Egyes szintű riasztás!-kiáltotta fel Peter.
És mindenki a földre guggolt. Egyszer csak Russel le terítette Eriket
-Te meg én. Együtt. Végre.-mondta Russel.
Minden elsötétült és fehér fény kezdett el villogni.
-Nem értem miért nem szuperált.-mondta Molly.
-Erik!-kiáltotta Hayle.
-Öld meg!-kiáltotta Peter.
-De még szükségünk lehet rá.-mondta Szalume.
-Bíróság előtt kell felelnie.-mondta a fekete kancellár.
  Ekkor be rontottak a katonák. Fegyverrel és éjjel látóval felszerelkezve.
-Erik!-kiabálta Bill.
Szalume folyamatosan imákat regélt. Egyszer csak hallottam amint Russelt el kapják.
-Fogoly lánc alatt.-mondta az egyik őr.
Amikor ez el mondta a rendes fény vissza kapcsolódott.
Körül néztünk Erik fel volt akasztva az egyik oszlopra. És csak ott lógott.
-Erik.-mondta Bill.
-A kilátás innen nagyon látványos.-mondta Erik.
Russel meg csak ott röhögött rajta mi közben négy kéz lábra kényszerült az ezüst láncok miatt.
Közbe minket is valamiért bezártak egy cellába. Molly pedig a rács másik oldalán figyelt minket de közbe laptop-ozott.
-Akár ki is volt felhasznált minket. Arra , hogy el vezessük Romanhez a gyilkosát. -mondta Bill.
-Nora. Biztos , hogy  ő szöktette meg. Csak  ő lehetett.-mondta Hayle.
-Megesküdtetek , hogy nem szóltatok neki.-mondta Bill.
-Mi nem is.-mondta Erik.
-Vele voltunk amíg ti Russel kivégzésén voltatok. Tudta , hogy mi jön.-mondta Hayle.
-Teljesen mindegy , hogy Russel mennyire erős. -mondta Bill.
- A vegytiszta ezüst egy vámpír vénájába  , egyáltalán nem gyerek játék. Mégis könnyedén ölte meg Romant.-mondtam.
-És engem is. Tuti nem kapott ezüstöt.-mondta Erik.
-Nora végig be volt zárva. Biztos , hogy volt cinkosa.  Legalább egy.-mondta Bill.
-Molly... Molly.-szólongattam.
-Mi bajotok?-kérdezte Molly.
-Szangvinista vagy?-kérdezte Bill.
-Nem.-Mondta Molly.
-Miért nem működött az ájcövek?-kérdezte Erik.
-Jó reggelt épp erre próbálok rá jönni.-mondta Molly.
-Hű vagy Romanhez? hiszed , hogy a fősodor az út?-kérdezte Hayle.
-Hát persze. Hülye kérdés. -mondta Molly.
Le jött a fekete kancellár. És meg szólított minket.
-Agrippa kancellár várja magukat a rezidenciájában.
 Felvittek minket Szalume kancellár szobájába.
-Jöjjenek be.-mondta Szalume.
-Bátyám , nővérem szeretném...
-Dögölj meg Nora.-mondta Erik.
-Meg ismétlem. Kérem jöjjenek be.-mondta Szalume.
Egyszer csak Russel ugrott elő a függöny mögül. Majd elő jöttek a vámpír fogaink is.
-Fogak. Annyira gyerekesek vagytok. Nem bántok senkit csak imádon a nagyszerű belépőket. -mondta Russel.
-Russel elég.-mondta Nora.
-Vissza a vámpír fogakkal barátok vagyunk.-mondta Szalume.
-Francokat vagyunk.-mondta Bill.
-Pedig lehetnénk. Én hangnemet váltottam. Megöltétek Telbotot de én meg bocsájtok. Ti jöttök.-mondta Russel.
-Le mészároltad az egész családunkat.-mondta Hayle.
-Lapozzunk már. Elő az olaj ágakkal. -mondta Russel.
Vissza húztuk az agyarainkat.
-Én békülni próbálok. Illik viszonozni a szívéjes gesztust.-,mondta Russel.
-Miért hinnénk neked. Amikor alig egy órája...
-Figyelj csak Northman amikor azon a csoda szép török márványoszlopon  lógtál egy percig se gondolkodtál azon , hogy miért nem öllek meg. Amikor olyan könnyen meg tehettem volna. -mondta Russel.
-Még mindig nem értem.-mondta Erik.
-Hát azért mert újjá születtem. Átalakultam az új térítőm  hasonlatosságára.-mondta Russel.
-Az új térítődére persze.-mondta Hayle.
-Nézzétek testvéreim és soha...
-Ne. Nevezz minket a testvéreidnek. A meg mentésünk a hatóság kezéből. Az elfogásunk. Minden csak egy átkozott színjáték volt.-mondta Erik.
-Tudtam Russelről. Azért akartalak meg menteni titeket. Mert féltem , hogy az életetekre törne. -mondta Nora.
-Ti kicsin hitűek. Nem szép ez a tiszteletlenség. -mondta Russel.
-Én ástam ki Russelt.-mondta Szalume teljesen nyugodtan.
-Honnan tudtad  , hogy hol van?-kérdezte Hayle.
-Amikor parancsot kaptatok a kivégzésre. Követtelek titeket. -mondta Szalume.
-Miért?-kérdeztem.
-Russel Edington volt az egyetlen vámpír akiről tudta , hogy elég erős ahoz , hogy félre állítsam Romant.
-De te állandóan az őr közelében voltál , hogy ha az utadban volt miért nem végeztél vele te?-kérdezte Hayle.
-Az írás világosan leszögezi. Az őr vére a szentnél is szentebb. Ő határozza meg , hogy kibe áramoljon az eszenciája. Ami ma este történt elkerülhetetlen volt. És ezt őszinte sajnálattal mondom.
-Francokat. Nem lehetsz egyszerre a gyász és a puccs szervezője is. Átlátok rajtad. Csak a hatalmat akarod.-mondta Bill.
-Nem. Meg akarom osztani. Noraval , Russellel veletek mindenkivel. Túl sok vámpír vér ömlött már ki az embíciók miatt. Mi értelme ? Amikor az úrnő ellátott minket után pótlással. -mondta Szalume.
-Tartsatok velünk. Kérlek. -mondta Nora.
-Soha. Te biblia mániás liba. -mondta Erik.
-És ön Mr.Compton?-kérdezte Szalume.
 -Én még mindig erősen hiszem , hogy a két faj békés együtt élés nélkül egyik sem marad fenn.
-A fő sodor a meg oldás.-mondta Hayle.
-Holnap este egy fajta be avatási ceremóniát tartunk. Mindezek ellenére szeretném ha rész vennének rajta. -mondta Szalume.
-Köszönöm Szalume. Kegyes vagy hozzánk.-mondta Nora.
-Nem. Az úr nőnk kegyes hozzánk.-mondta Szalume.
-Áh , Igen.-mondta Russel.
-Akkor holnap este.-mondta Szalume.
-Igen.-mondtam.
-Viszlát holnap.-mondta Hayle.
Ki mentünk a szobából. Épp be hoztak valakit. Meg próbáltam kideríteni , hogy ki lehet az.
-Ki az?-kérdezte Hayle.
-Egy férfi. De ne fogsz neki örülni.-mondtam.
De ekkor Hayle meg látta a férfi arcát. Alcide volt az.
Alcideot letérdepeltették a szoba közepére. Hayle oda ruhant hozzá és átkarolta.
-Mit keresel te itt?-kérdezte Hayle.
-Meg mondtam , hogy utánad jövök. És vigyázok rád.-mondta Alcide.
Hayle fel nézett az egyik őrre.
-Mit akarnak vele tenni?-kérdezte Hayle.
-Mivel be tőrt az épület területére. Kivégezzük.-mondta az őr.
-Nem! Ezt nem tehetik! nem hagyom , hogy bajod essen. Öljenek meg helyette engem.-mondta Hayle.
Ekkor az őr meg torpant.
-De vérfarkas. -mondta az őr.
-Én is az vagyok. Vagy talán nem tudta? Öljön meg helyette engem. Ha már valakinek meg kell halnia.-mondta Hayle.
-Nem. Ezt nem teheted meg miattam. -mondta Alcide.
-De igen. Meg tehetem.
-Nem hagyom , hogy ilyen könnyedén meg halj.-mondta Alcide.
Egyszer csak be jött Russel is.
-Alcide öreg barátom.-mondta Russel.
-Russel.-mondta Alcide.
-Köszönjük el mehet.-legyintette Russel az őrnek.
-Jó mulatást.-mondta majd ki ment a szobából.
-Ti mennyetek nyugottan pihenni.-mondta Hayle.
-Nem lesz gond?-kérdezte Erik.
-Nem dehogy.-mondta Hayle.
Erik bólintott. Majd mi el mentünk aludni.
Más nap este az egyik terembe állítólag Lilith vére volt. A vér köré álltunk mindannyian még az össze kancellár is. A vér körül pedig egy kis víz volt.
Még Hayle és Alcide is ott voltak.
-Az írás szerint az őr maga Lilith ellen fordul. De mi a teendő? Akkor amikor az őr már hátat fordított neki. Én hiszem , hogy az úr nő meg bocsájt Russel Edingtonnak. És én is. -mondta Szalume.
-Köszönöm. Köszönöm Szalume. Szeretném ha tudnátok , hogy szörnyen érzem magam. Nem Roman miatt az nemes célt szolgált. Hanem azért amit az úr nőről mondtam. Ezennel ünnepélyesen meg tagadom a saját kijelentéseimet. Én imádom az úr nőt. Áldott legyen. -mondta Russel.
-Áldott legyen.-mondta Nora.
-Áldott legyen.-mondta Szalume.
Majd mindenki el mondta ezt kivéve mi.
-Hányszor halottuk az elmúlt év tizedek során Zimodzsikör szájából , hogy létünket az élőknek köszönhetjük , hogy belőlük fejlődtünk ki. Nem belőlük fejlődtünk ki. Roman hitte  , hogy hiszünk ebben. Azt is , hogy ez a vér az ő vére. Amelyet a hatóság tiszte megvédeni. Pusztán szimbólum. Pedig nem az. Az írás szerint. Az istennőnk vérét az ember jutatta a napra. A maradványait pedig az ivadéka gyűjtötte össze. A vért azóta adják tovább.
Közbe Szalume ki vette a vért az üveg dobozból.
-Az a vér amit most Szalume tart a kezébe. Igen is Lilith vére. És nem szimbólum. Ha bárkinek kételye lenne szerte foszlatjuk.-mondta Nora.
- Ma este. Minden jelen lévő iszik belőle.-mondta Szalume.
-Ez. Ez. Isten káromlás. Az egész. Mindenkinéll régebben szolgáltam a tanácsot Romant leszámítva. Ki vagy te , hogy szét oszd az istennő vérét.-mondta Peter.
Russel oda suhan Peter elé és letépte a fejét.
-Bocs. Lilith bocsásson meg nekem. -mondta Russel.
Majd bele kotorta Peter szívét a vízbe.
-Megbocsájt. Még valaki?-kérdezte Nora.
-Ide vele. Én vállalom.-mondta Rosalin.
-Lilith vérét. Miért ne?!-mondta Nigel.
-Szíves örömest igazán boldog vagyok , hogy itt lehetek. -mondta az immáron vámpír Steve Newlin.
-Az ő véréből vétettünk. Ő pedig az úrból. Ezen a mai éjjelen mutassa meg magát nekünk.-mondta Szalume.
Szalume kinyitotta a kis üveget bele csöpögtetett egy kis vért a tenyerébe és be is habzsolta. Majd tovább adta Noranak. És ő is ugyan ezt meg csinálta.
Bill közbe oda súgott Eriknek valamit.
-Mi is meg tesszük?-kérdezte.
-Vámpír vér. Vámpírok vagyunk. Mi bajunk lehet.-suttogta Erik.
Miután meg ittunk a vért. Mint ha totálisan betéptünk volna. Nem emlékszem semmire.
talán csak annyira , hogy Erik a hátán vitte Billt az utcán. És mint ha Lilithet láttuk volna. De meztelen volt és tömören fogalmazva undorító. De minden más kiesett.






Folytatjuk...