6x4                                     The Escaped




Körül belül Hayle 3-4 napig gyógyult. Pam jó munkát végzett. Haylenek csak egy kis csík forradása maradt. És  , mint ha nem is történt volna semmi.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Alcide Hayletől.
-Sokkal jobban , mint az nap. -válaszolta Hayle.
-Próbálj meg fel állni.-mondta Erik.
Hayle először csak lassan de felült az ágyra. Majd Alcide meg fogta a kezét és Hayle talpra állt. 1-2 percig mereven álldogált. -Elégedett vagy? Vissza feküdhetek?-kérdezte Hayle Eriktől mosolyogva és képletesen értve.
Erik ezen el nevette magát. Közbe Hayle vissza ült az ágyra. Csöndben ültünk.
Majd én voltam az aki ezt meg zavarta.
-Alcide.-mondtam.
-Igen?-mondta Alcide.
-Tudod vagy érezted azt a vérfarkast akit Hayle megölt? Vagy meg nézted egyáltalán , hogy ki volt az?-kérdeztem tőle.
-Nem. De van egy sejtése.-mondta Alcide.
-És mi a sejtésed?-kérdeztem vissza.
Alcide nem válaszolt. Csöndbe és meredten nézett rám.
-El mondjam , hogy én mit is tudok?
De Alcide nem válaszolt semmit. Csak nézett.
-Tudni akarod?-kérdeztem megint.
-Tudni akarom.-mondta Alcide bosszúsan és komoran.
-Én meg néztem , hogy ki volt az. Te is ismered... Még hozzá. Nagyon is közelről.-mondtam neki.
Alcide eléggé meg lepődött. Majd azt válaszolta.
-Debby.-mondta.
-Ki az a Debby?-kérdezte Hayle.
-Alcide volt barátnője.-mondtam.
-Igen. De csak volt. Nem számít már. -mondta Alcide Haylenek.
-Főleg , hogy Hayle már meg is ölte.-mondtam Alcidenak.
-Talán még jobban is jártam.-mondta Hayle.
-Az lehet. De keresni fogják.-mondta Alcide.
-És mit tegyünk , hogy ne derüljön ki , hogy mi történt?-kérdeztem.
-Már semmit. Azt elintéztem. Senki nem tudja meg. De még kiszagolni se tudják.-mondta Erik.
-Köszönöm.-mondta Alcide.
-Ugyan nincs mit.-mondta Erik.
-Most este van?-kérdezte Hayle.
-Igen.-mondta Alcide.
-Akkor el mehetnénk. Levegőzni egyet. Esetleg sétálni is.-mondta Hayle.
-Persze. Mennyünk.-mondta Erik.
Hayle fel állt az ágyról. Mi pedig a székekről. Elindultunk ki felé a bárból.
Amikor kiértünk akkor Erik meg szólalt.
-Mi lenne ha el mennénk a szikla hasadékhoz. -mondta.
-Az jó ötlet. Ott nagyon régen jártunk már.-mondta Hayle.
Elindultunk a sziklához. De oda fele találkoztunk egy kicsit idősebb nővel. És meg állított minket.
-Ne haragudjatok. Nem láttatok egy 170 centi méter magas barna hajú fiút mostanában?-kérdezte tőlünk.
-Nem. Nem láttunk.-mondta Erik magabiztosan.
-Sam Merlotte-ot ismeritek?-kérdezte.
-Igen ismerjük.-mondtam.
-Ők ketten a fiaim. Sam öccse tűnt el. Ha látjátok mondanátok neki , hogy : jöjjön haza.-kérte tőlünk a nő.
-Majd mondjuk neki.-mondta Alcide.
-Nagyon köszönöm.-köszönte meg a nő majd el ment.
Mi pedig el indultunk tovább.
-Tehát akkor... Sam is hazudik a saját anyának ezek szerint.-mondta Hayle.
-Ezek szerint.-mondta Erik.
Pár perc alatt ki értünk a hegyre. A szélére egy korlát volt ki támasztva , hogy kijebb lehessen hajolni. És , hogy biztonságos legyen.
Oda mentünk majd  ki hajoltunk a korláton. A tenger közvetlenül alattunk volt.
Kisebb nagyobb szikla darabog álltak ki a tengerből. Az élesebb felük volt kint a víz tetején. Ha valaki rájuk esik legyen az bárki. A biztos halál vár rá.
-Egy pillanat.-mondta Hayle.
Pár méterrel visszább lépett.
-Mit csinálsz?-kérdezte Erik.
-Semmit.-mondta hayle.
Hátra fordultam. Hayle csak nézett. De meg láttam valakit a háta mögött.
Felismertem az arcot majd el kiáltottam magam.
-Hayle ! Vigyázz!
Hayle hirtelen hátra fordult de addigra már fel is kapta az a valaki és el suhant vele.
Vámpír volt. Vincent.
-Mi az? Ki vitte el?-kérdezgette Erik.
-Vincent vitte el. Arra.-mondta Eriknek.
Majd meg mutattam azt az irányt amerre Vincent el suhant Haylevel.
Erikkel el kezdtünk abba az irányba suhanni. A szagok össze zavartak minket.
Össze vissza suhantunk. De Haylet sehol se találtuk. És nem is éreztük.
Vissza mentünk a hegyhez. De mire vissza értünk már Alcide se volt sehol.
-Váljunk szét.-mondtam.
-Rendben.-mondta Erik.
Majd el kezdtünk suhanni ellenkező irányba. Már vagy fél órája suhantam.
Amikor egy kis szünetet tartottam. Le ültem egy a közelembe lévő kis szikla darabra. 
Megint éreztem , hogy valaki nagyon mélyen figyel engem.
Lassan hallottam a lépteit. Egyszer csak meg reccsent a lába alatt egy ág.
Hirtelen oda suhantam hozzá. És elkezdtünk verekedni. Hamar fel ismertem az arcát.
Ugyan csak Vincent volt az. De egyszer csak bele vágott egy injekciós tűt a nyakamba és valami vörösen izzó szert fecskendezett belém. A szer hatására el vesztettem az eszméletemet.
Pár óra múlva egy sötét helyen ébredtem. majd valaki fel kapcsolta a villanyt.
Alcide ki volt kötözve egy nagy asztalhoz ami függőlegesen állt a földhöz képest.
Én be voltam zárba egy ketrecbe. Hayle pedig mellém volt be zárva ő is egy ketrecbe.
Vincent volt az aki fel kapcsolta a villanyt. Majd oda állt elénk és azt mondta.
-Hát köszöntelek titeket megint itt. Ez most nem a pince.-mondta.
-Hál' Istennek. Legalább nem a pincébe vagyunk. Meg lettem nyugtatva.-mondtam.
-Mit akarsz már megint?-kérdezte Hayle.
-Tőletek semmit. -mondta Vincent majd oda fordult Alcidehoz.
-Téged viszont. Szívesen látnálak a föld alatt el temetve egy koporsóba.-mondta Vincent.
Vincent elő vett egy kést és egy mély sebet csinált Alcide hasára.
-Mingyár kiszakítom a kockáidat a helyéről.-fenyegetőzött Vincent.
-Miért csinálod ezt ?-kérdezte Hayle kétségbe esett hangon.
-Ő el vett tőlem.-mondta Vincent.
-De hogy vett el! Te taszítottál el magadtól engem. -mondta Hayle.
De Vincent csak fojtatta. Már órákon át kínozta Alcideot.
És mi semmit nem tehettünk. De akkor egy meglepően nagy fordulat történt meg.    Vincent felnyúlt a feje fölött lógó két kampóért ami egy kötélre volt erősítve.
Át szúrta Alcide mell izmán a kampókat és Aldice már csak lógott a levegőbe.
-Neee!-kiáltotta Hayle.
Majd sírni kezdett Alcideért. De a könnyei nem véresek voltak. Hanem emberi. Igazi könny cseppek voltak. Vincent oda ment Hayle elé. És össze rogyott előtte.
-Én csak vissza akarlak kapni.-mondta Vincent.
-De én nem vagyok egy tárgy. Kihasználtál. Majd napról napra el dobtál magadtól. És most még el is rabolsz. Engedj el! És Alcideot is!-mondta Hayle dühösen.
Vincent be nyúlt a rácsok között és le törölte Haylenek egy könnycseppét az arcáról.
-Hát tényleg igaz... Már nem vagy vámpír.. Vérfarkas vagy. Teljesen. Soha nem kaphatlak tehát meg.-mondta Vincent.
Alcideot le vette a kampókról. Hayle pedig közbe kitört a csapdából és neki lökte Vincentet a falnak. Közbe meg szereztem a ketrec Kulcsát és én is kimásztam  a kelepcéből.
-Gyere. kelj fel. El megyünk innen.-mondta Hayle Alcidenak és közbe pedig fel segítette.
Alcide rá támaszkodott Hayle vállára. Vincent a nagy csapódástól elájult.
Mi pedig újra szabadok voltunk.
Hayle el kezdett suhanni Alcideval. Én pedig suhantam utánuk.
Vissza mentünk a bárba. Erik már ott volt és nagyon izgult. Oda suhant elénk.
-Hol voltatok?-kérdezte Erik aggódóan.
-Vincent volt. Elkábított minket majd el vitt.-mondtam.
Hayle közbe be vitte Alcidot egy szobába és ott lefektette egy ágyra.
Be mentünk utánuk egy szobába. Alcide nagyon sok vért vesztett.
-Szerintetek a vérem meg tudja még gyógyítani őt?-kérdezte Hayle kétségbe esetten.
-Egy próbát megér.-mondtam.
Hayle egy késsel felhasította a kezét és meg itatta Alcideot a vérével.
Alcide sebei másod percek alatt be gyógyultak. Hamarabb mint egy rendes vámpír vér esetében.
Mi pedig csak néztük egymást. Alcide pedig egy idő után már sokkal jobban lett.





Folytatjuk...