5x5                      End of Terror





El kezdtünk futni de nem sokra mentünk vele. A zombi valahogy elénk került.
A kezeiről véres láncok lógtak amivel meg próbált minket el találni.
Ahogy suhantunk egyszer csak mindhárman bele estünk egy verembe.
Oda már nem tudott utánunk jönni. Emberi csontokra estünk amikről a patkányok a rothadó húst zabálták.
-Fúúj!-kiáltott fel Hayle.
Vincent fel segítette Haylet a földről.
-Gyertek. Itt van egy csatorna féle.-mondtam.
Elindultunk a csatornába.
-Tudjátok mi a legjobb.-mondtam.
-Na micsoda?-kérdezte Hayle.
-Az , hogy ma péntek 13.dik a van.
-Na ne bassz fel.-mondta Vincent.
-Ez totál para.-mondta Hayle.
-Hol a fenébe lehetünk most?!-mondta Vincent.
Nem láttam sehol sem kiutat. De valami motoszkált mögöttünk.
Majd hátra fordultunk..
-Úram isten!-mondta Hayle.
-Ez egy beteg. Régen írtak róla az újságokban. Egy intézetben halt meg. Pszichopata. Rituális gyilkossággal vádolták.-mondta Vincent.
-És most mi itt állunk vele szembe.-mondtam.
-És egy láncfűrészt tart a kezébe.-mondta Hayle.
Elkezdett felénk futni. Hayle és én el kezdtünk futni de Vincent mint ha ledermedt volna.
-Vincent! Gyere! Fuss Vincent!-kiabált Hayle.
Hayle vissza futott érte én pedig találtam egy ajtót. Kinyitottam de csak sötétséget láttam bent.
-Gyertek. Ide be.-mondtam.
De ők még mindig ott időztek. Hayle egyszer csak nyakon csípte Vincentet és be vonszolta a sötét szobába.
-Milyen helyet találtál?-kérdezte Hayle.
-Nem tudom. De van itt gyertya. -mondtam.
-Akkor gyújts meg.-mondta Hayle.
-Add a gyufát.
Meg gyújtottam a gyertyát és egy üres szobában voltunk.
-Na most már tényleg nem tudom , hogy hol vagyunk!.-mondta Vincent.
-Mennyünk.-mondtam.
Vincent talpra állt és el indultunk az egyik ajtó felé. Be mentünk és mint ha egy műtő szobába csöppentünk volna. De az egyik fele mint ha egy kínzó terem lett volna.
Egy műtő asztallal. Az egyik szobába volt egy fürdő kád. A kád fölött lógott egy kampó. A kád pedig tele volt vérrel. Oda mentünk a kád széléhez.
-Ez azért brutális.-mondtam.
-Ez tényleg vér.-mondta Hayle.
-Kezdek parázni ettől a helytől.-mondta Vincent.
Egyszer csak hirtelen felbukkant valami a kádból.
El kapta Vincent nyakát és be akarta rántani a kádba. De Hayle meg fogta Vincent övét. Oda mentem Hayle mellé és húzni kezdtük Vincentet.
-Na jó most már tényleg tűnjünk el innen.-mondta Hayle.
Megfordultunk erre egy fekete hosszú ruhás nő akinek vér vörös volt a szeme.
Be csukta előttünk az ajtót.  Elindult felénk. De hátrálni nem tudtunk mert a kádba ott méricskélt minket a másik.
Egyszer csak Hayle nyakát elkapta valakit.
-Apa!-mondta Vincent.
-Nem kellett volna ide jönnöd.-mondta az igazgató Vincentnek.
-Engedd el őt.-mondta Vincent.
-Eszem ágamba sincs el engedni.
-Mit akar tőle?-kérdeztem.
Erre nevetni kezdett az igazgató.
-Hogy mit akarok? Vele?
-Inkább válaszoljon.
-Rövid csak annyit mondok , hogy kísérletezni. Vérfarkas géneket fogok neki be adni satöbbi satöbbi satöbbi.
-A bátyám úgy is le vadássza magát.-mondta Hayle.
-Azt kötve hiszem. Mert nem tud majd neki szólni senki.
-De igen. Ugyan is én tudok majd neki szólni.-mondtam.
-Nem hinném. Tudod ki az a nő ott...hát most már mögötted.
Hirtelen elkapta a lábamat és fel akasztott a kampóra.
A láncfűrészes is bejutott valahogy aki lefogta Vincentet.
-Ez a nő itt. Báthory Erzsébet grófnő. Aki abban a tudatban élt és sajnos halt meg.
Hogy a lányok vérében megfürdik és így ő örökre szép és fiatal marad. Részben igaza volt. De  nem volt vámpír. De vér fiatalítja a bőrét. Jó szórakozást nektek. -mondta az igazgató.
-És pontosan velem mit akar?-kérdezte Hayle.
-Hogy veled mit akarok?! Ki tenyésztem belőled az első vérfarkas vámpír hibridet.
Addig kísérletezek veled amíg nem érem el a célom. Vagy amíg meg nem halsz.
-Vagy amíg én meg nem parancsolom , hogy elég.-mondta Hayle.
-Miről beszélsz te fruska?-kérdezte az igazgató.
-Én. Hayle Northman vagyok. Viking istennő. És ennek a retkes államnak a királynője.-mondta Hayle.
Erre az igazgató elengedte Haylet és térdre borult előtte.
-Alázatosan kérem az elnézésedet felséges királyném.-mondta alázattal az igazgató.
-Hidd el csak azért nem öllek meg. Mert szeretem a fiát. De most. Hívja vissza a barbár bábjait.-mondta neki Hayle teljes dühvel.
Kettőt csettintett az ujjával és az Erzsi meg a láncfűrészes eltűnt.
-Takarodj a szemem elől!-mondta Hayle az igazgatónak
Aki rögtön fel is szedte a nyúlcipőt.
Ekkor én meg szólaltam.
-Héé! Gyerekek. Le vennétek engem innen. Mert a fejembe száll a vér. És asszem elszakadt valami a lábamba.-mondtam.
Hayle erre kiröhögött.
-Még ki is röhögsz? Ha te lennél a helyembe nem ezt mondanád.-mondtam.
-Nem is mondtam semmit.-mondta Hayle.
-De viszont röhögtél. És tudom , hogy gondoltál valamire.-mondtam.
Vincent óvatosan le vett a kampóról.
-Végre. Köszi.-mondtam.
Vincent és Hayle megcsókolták egymást.
-Ki mehetnénk?-kérdeztem.
-Na jó. Mennyünk.-mondta Hayle.
Szép lassan de ki jutottunk az eszeveszett labirintusból.  És nem támadt meg minket semmi.
Az esténknek vége is volt.
-Ez a kis kaland nyomot hagyott bennem.-mondta Hayle.
-Bennem is.-mondtam.
-Haza kísérlek.-mondta Vincent Haylenek.
Majd megcsókolták egymást.
Így én is gyorsan haza suhantam és meg próbáltam el aludni.
És reméltem , hogy nem fognak rémálmok gyötörni amíg alszom.




Folytatjuk.....