3x6            I Got a Right to Sing the Blues




Egy idő után ki mentem az étkezőből. Russel pont e hagyta a palotát.
Teljesen egyedül. Telbot oda jött hozzám.
-Gyere. Meg mutatom a szobádat.
Felmentünk. A szoba elég tágas volt. De nem sokáig időzhettem ott.
Hallottam , hogy nyitódik az ajtó. Le mentem. Russel hozta kézen fogva Sookiet Bill utánuk Erik a hallból jött ki Telbot pedig az étkezőből és Lorena még lesétált lassan , féléken a lépcsőn.
Sookiet oda vágta Telbothoz. Billt pedig a földre.
-Nos , kiderült , hogy valaki méltatlannak bizonyult a bizalmunkra.-mondta Russel.
-Jaaaaj.-nyöszögött Telbot.
-Rendkívül érdekes dolgot titkolt el előlünk.-mondta Russel.
Bill lassan fel állt de gyorsan le szedett egy fa álványt és bele vágta az egyik őrbe.
Majd rá ugrott Russelre de ő lelökte magáról. A plafonra vágódott majd rá esett a lépcsőre.
Russel fel nevetett.
-Te viccelsz? Én kis hiján 3000 éves vagyok.
Sookie el kezdett rohanni Billhez. De Erik be állt elé. Billt pedig lefogták.
-Erik vidd őt innen kérlek.-mondta Bill.
-Erik. Mi a fenét művelsz?-mondogatta Sookie.
-Az őn helyében nem engedném el. Nem tudom mi ez. De az tudom , hogy értékes.-mondta Erik és oda vitte Russelhez.
-Hogy tehetted ezt? kérdezte Sookie.
-Még nem volt szerencsém meg ízlelni de..az ösztöneim azt súgják , hogy különleges.-mondta Erik.
-Ezt soha életemben nem bocsájtom meg neked.-mondta Sookie.
-Egyenrangúnak néz.-mondta Erik.
-Hát ez tévedés. Ugye?-mondta Russel.
-De az ám.-mondta Erik.
-Hát már az otthonunk sem szent?-mondta Telbot.
-Telbot. Ne most.-mondta Russel.
-Mikooor? Hát ez nem igaz. Ki kérem magamnak -bosszankodott Telbot.
-Mit szándékozik tenni Mr.Comptonnal? Ha szabad kérdeznem.-mondta Lorena.
-Marko , Klaus vigyétek el a vár börtönbe. És ott drágám meg ölöd.-mondta Russel.
-Nem!-üvöltött Sookie.
-De..Mit..-akadozott Lorena.
-Ne mondj ellent! A királyod vagyok ! - üvöltözött Russel.
-Felség.-mondta Lorena.
-Mis. Stackhoust kísérd a könyvtárba Erik. Feltennék neki néhány kérdést , miután  sikerült ezt a családi perpatvart el boronálnom.
Mondta Russel majd fel ment a lépcsőn én pedig le mentem.
-Bill kimentelek innen!-mondta Sookie.
-Erik. Ments meg őket Könyörgök!-mondta Bill.
-Ha tényleg meg ölöd én is megöllek téged!-mondtam Lorenának.
-Csak rajta. Próbáld meg. Most , hogy nincs itt a szentfazék Godric , hogy meg mentsen boldogan fogom fel tépni a testedet a bordáidat pedig kalapként fogom hordani.-fenyegetőzött Lorena.
Majd kisétált.
-Mond , hogy csak a király utasítására tetted.-fordult Sookie Erikhez.
-Senki se úszhatja meg ha Mississippi királyával húzz újat. Nekem eszem ágában sincs meg csinálni.-mondta Erik.
-Miért vagy itt? Nem kellene más ügyeket elintézned?-kérdezte Sookie.
Elindultunk közbe a könyvtár felé.
-De igen. És gondolkodnom kell úgy , hogy bocs de fogd be.-mondta Erik.
-Erik kérlek , könyörgök..
Erre Erik be fogta Sookie száját.
-Köszönöm.
Be értünk. Russel már ott várt ránk.
Sookie be ment. Mi pedig kin maradtunk.
Egy 10 perc múlva ki jöttek.
Ki mentünk a garázsba Russel , Erik és én beűltünk az egyik limuzinba és elindultunk.
-Mond csak Erik. Szólíthatlak Eriknek?-mondta Russel.
-Hogyne.-válaszolta Erik.
-Milyen kapcsolatban vagy Mis. Stackhoussal?
-A szeretője Mr.Compton az én illetve csak a volt fő hűbéresem. Azért figyeltem mert a királynőmet érdekelte.
-Te hát. Nincs személyes kötődés?
-Én soha sem kötődöm élőkhöz.
-Azért el kell ismerned mert a hölgy szemre való.
-Az én ízlésem egészen más.
-Lorena szerint megölted az egyik vérfarkasom.
-Igen megöltem egyet de nem tudtam , hogy az öné.
-Hogy Sookiet mentsd?
-Csak is magamat. Őt vontam kérdőre Bill eltűnése miatt amikor rám támadt.
-Csak fiatal és ostoba vámpír ölhet meg vérfarkast és te egyik sem vagy.
-Egy önmagára adó vámpír nem hagyja a rá támadó farkast életbe. Primitív ösztön lények el ismerem , hogy megvetem őket. Ön az első vámpír aki nem így van vele.
-De , hogy nem. Inkább kutyák mint emberek. Az ebnél is butábbak. De számomra sokkal gyümölcsözőbb felhasználni. Mint elpusztítani őket.
-Hogy használja fel őket?-kérdeztem.
-Vért adtam nekik.
Erik eléggé feltűnően nézett rá így azt mondta neki Russel.
-Ugyan már. Tudom , hogy V-t árultál úgy , hogy ne játszd a vámpír fendulmentalistát.
Ha az összes természet feletti össze fogna napok alatt leigázhatnánk az élőket.
-Ez a terve?-kérdeztem.
-Nevezzük inkább álomnak.
-Ez tetszik nekem.-mondta Erik.
-A történelem során többször össze fogtam egyes hatalmon lévő élőkkel azt remélve , hogy sikerül az örök feledésbe taszítanom az emberi fajt. Mutass más teremtményt aki tönkre teszi a lakóhelyét.
-Héé. Nyitott kapukat dönget.
-Emlékeztek régen milyen volt a levegő illata? Az emberek illata? Hogy milyen volt az ízük?
-Emlékszem. Mindenre.-mondtuk.
-Az ugribugri Adolfnak igaza volt többnyire. Van felsőbb rendű faj. De nem az élők azok.
-Nem itt kellett volna letérnünk?kérdeztem.
-Nem Sufordba megyünk. Nem féljetek. A magiszter problémát is elintézzük.
A királynőhöz mentünk.
Néhány őrt megöltünk néhány pedig elfutott.
Russel és a királynő beszélgettek egy darabig. Aztán Erik be suhant és a földhöz vágta a királynőt.
Erik elég komolyan meg fenyegette a királynőt azzal , hogy:
-Letépem a fejed és behajítom a medencébe.
-Szóval igen vagy nem?-kérdezte Russel.
-Az isten verjen meg.
-Ó ez nagyszerű. Mingyárt napfelkelte. Holnap haza fele beugrunk a Kéjvadászba.
-Rendben. De...Remélem nem léptem át semilyen határt.-mondta Erik.
-Nem. Sőt élveztem. És köszönöm.
Erik fel kapta a királynőt és azt mondta.
-Gondoskodok róla , hogy ne szökjön el.
-Hedli. Hol van Hadli. Az én Hedlimet akarom.-mondogatta a királynő.
Erik ki vitte őt. Mi pedig kerestünk egy egy szobát és ott töltöttük a nappalt.
A királynőt Erik bezárta egy ketrecbe.
-Felség.-vezette oda Erik Hedlit.
-Bár ne kéne így látnod engem.-mondta a királynő.
-Tudod az élőd azért retteg mert be avattam a tervembe.-mondta Erik.
-Még pedig?-mondta a királynő.
-Az , hogy bele mélyesztem a fogaim és addig szívom amíg el nem árulod , hogy mi az amiért Sookie Stackhouse fel kelltette az érdeklődésed.
-Sookie Stackhouse? Engem ő egyáltalán nem érdekel.
-Csak ne , hogy majd túl sokat igyak. Ám legyen.
-Rendben. Hát legyen.
-Tényleg? Rég óta tartod magad mellett? Vajon miért?
-Miért olyan fontos neked Sookie?
-Amiért neked. És a királyomnak is.
-A királyodnak? Aki egész amerika vagy inkább az egész világleg kétszínűbb vámpíra. Azt hiszed bízhatsz benne?
-Mert benned bízhattam? A vámpír csak egy vámpírban bízhat. Akit ő térített meg.
Erik bele harapott Hedlibe.
-Hm. 3 csillagot adok neki.
Majd megint bele harapott.
-Mit tudsz Sookie Stackhouseról?-kérdezte.
A királynő nem válaszolt így Erik megint bele harapott Hadlibe.
-Kérem ne. Hadja abba. Megmondom.-mondta Hadli.
-Hadli! Ne.-szólt rá a királynő.
-A királynő téged be avatott?-kérdezte Erik.
-Valamennyire. Ugyan akkor Sookie az én unokatestvérem. -mondta Hadli.
-Beszélj.-mondta Erik.
Hadli valamit mondott neki de nem értettem , hogy mit.
Erik lassan felnézett.
-Hát erre nem számítottam.
Erik bele harapott a kezébe és hagyta , hogy Hadli táplálkozzon belőle.
Amint be esteledett elindultunk Hayle ért a Kéjvadászba.
 Le suhantunk a pincébe ahol fogva tartotta a magiszter Haylet.
Hayle szemét épp át akarta szúrni egy fém piercinggel.
-ELÉG! -kiáltotta Erik.
-Erik.-mondta nagy megnyugodsággal Hayle.
-Mr.Northman. Csak akkor segít , hogy ha Bill Compton is itt van magával. Itt van?-kérdezte a magiszter.
-Nincs itt magiszter. De Lousiana királynője igen. -mondta Erik.
-Úgy egyeztünk meg...-mondta a magiszter.
-Joga gyanakodott rám. De amit tettem az ő parancsára tettem.
-Tudja , hogy felségárulást követel azzal , hogy elém veti a királynőjét.
-De ő már nem a királynőm.  Hanem Mississippi királya.
Russel le sétált szépen , nyugodtan a lépcsőn.
-Russel Edington.-mondta a magiszter.
-Szólít hat királynak. -mondta Russel.
-Igaz ami Northman állít?-kérdezte a magiszter.
-Igen. Igaz magiszter.-mondta a királynő.
-Akkor sajnos le kell tartóztatnom. A hatóság álltal rám ruházott hatalmam...-kezdte el mondani a magiszter. 
Russel hangosan felnevetett.
-Miről beszél? Ki a fene az a hatóság? Ki adott neki hatalmat? Semmi. Senki.-mondta Russel.
Erik oda ment Haylehez.
Jól vagy? -kérdezte.
Hayle csak bólogatni tudott.
Erik át karolta és puszilgatni kezdte és azt mondta neki.
-Rendbe fogsz jönni.
-Megragadta ahogy én ma megragadom nem ismerem el a hatóságot.-mondta Russel.
Erik el kezdte kiszabadítani Haylet.
-Ő az asztalon marad!-mondta Eriknek a magiszter.
Majd folytatta.
-Azt tudja , hogy amit elkövet most az főben járó bűn.
-Azt tudom , hogy milyen kínos helyzetbe hozom magát. De be vallom élvezem.  -mondta Russel.
-Tisztában van azzal , hogy ezt amit maga most itt művel kötelességem jelenteni..
-A hatóságnak? Nem fog megtörténni úgy , hogy hagyjuk magát. Cserébe azért a pénzért amiért az adó hatóságnak tartozik Sophien királynő. Igent mondott a leány kérésemre. -mondta Russel.
-Muszáj volt.-mondta a királynő.
 -Felség.-mondta a magiszter.
-Igen hű alatvalóm. Ó , megtisztelő lenne ha maga adna össze minket.
-Nekem nem áll jogomba szentesíteni semmiféle egybe kelést. Ha csak a hatóság nem ad ki semilyen speciális..
-Ha csak a hatóság nem ad ki önnek egy speciális szabályt. Igen. Lehetséges , hogy ön nem igen fogta fel az előbbi beszélgetés mi értelmét se most már elég hallgatóság van a városba.
-Én most és mind örökké csak is az igaz vámpír hatóságnak tartozok felelősséggel melynek bölcsességének és..
De akkor Russel kiszabadította Haylet és a helyére oda vágta az asztalra a magiszert és oda láncolta. Erik pedig oda ment Haylehez és meg ölelték egymást.
-Azt hittem , hogy...-kezdte mondani Hayle.
-Nem az nem történhet meg.-mondta Erik.
-Te siralmas bolond vakon engedelmeskedsz másoknak. Akár az élők. A magad fajta vámpírok fognak minket vissza évszázadok óta.
Russel meg fogta a magiszter botját. A végéről le húzta a fémet ami alatt egy karó volt kifaragva.
Russel meg fogta a karót és át szúrta a magiszter szívét.




Folytatjuk...