2x8          I Will Rise Up


Hayle és Erik egyszer csak felnéztek. Mintha valaki szólította volna őket.
Elkezdtek suhanni én pedig utánuk.
Le értünk egy pince félébe. Ahol ott volt Sookie Godric és egy hallott ember.
Hayle és Erik fogták egymás kezét mint a testvérek.
-Godric.-mondta Hayle.
Oda suhant és a nyakába ugrott.
-Úgy aggódtam. -mondta könnyes szemmel.
-Most már ne aggódj gyermekem.-mondta Godric.
Hayle el engedte és Erikkel együtt le térdeltek Godric előtt. Hayle oda rántott magához és már én is térdeltem a térítőjük előtt.
-Hogy küldhettetek egy élőt a keresésemre?-kérdezte Godric.
-Nem tehettünk mást.-mondta Erik lehajtott fejjel.
-Ezek a vadak el akartak pusztítani.-mondtam.
-Tudtam , hogy mit terveznek. Ez elárult benneteket.-mondta Godric és rá mutatott a hallott férfira.
-Ő is az egyház tagja lépre csaltak minket.-szólt közbe Sookie.
-Mikor táplálkoztál utoljára?-kérdezte Hayle.
-Én már nagyon kevés vérrel beérem.
Megszólalt a kék fény riadó.
-Mentsétek meg az életét.  Menyetek!-mondta Godric.
-Nem hagyunk itt téged!-mondta Hayle.
-Tudok vigyázni magamra.-mondta Godric.
-Mennünk.-mondta a Sookie.
-Kifelé menet ne ontsatok vért.-mondta Godric.-Gyerünk!
El indultunk kifele. Haylet alig tudtuk el ráncigálni Godric mellől.
Végül ki mentünk mind annyian Godric pedig ott maradt.
Már majdnem kiértünk de mindenki talpon volt épp evakuálták az épületet.
-Testvéreim és nővéreim. Ostrom állapot van a gyerekek és nők menyjenek a tantermekben a férfiak és a kiképzett nők az iskola mellett osztják a fém golyókat és a fém botokat. A napfény katonái úton vannak , hogy meg védjék a templomot de azért evakuáljuk az épületet. Testvéreim és nővéreim ütött az óra.
Már alig vártam , hogy végig mondja ezt a nyálas napfény dumát.
-Mindet kinyírnám.-mondta Erik.
-Gyerekek is vannak.-mondta Sookie.
-Az embereknek ez nem lenne akadály.-mondta Hayle.
-Billt miért nem hoztátok magammal?-kérdezte Sookie.
-A ragaszkodás hozzád irracionális.-mondta Hayle.
-Beszámíthatatlan mindenkit megöl , hogy téged meg mentsem. -mondta Erik.
-Ti miért nem?-kérdezte Sookie.
-Godric parancsára viszünk ki téged nem másért.-mondta Erik.
-Ő a térítőtök igaz?-kérdezte Sookie.
-Ne használj olyan szót amit nem tudod , hogy mit jelent.-mondtam
-Nagyon szeretitek őt ugye?!-mondta már megint Sookie.
-Olyat se amit én nem értek.-mondta Erik.
Bezárták az ajtót és a kapuk is.
Erik el akart indulni feléjük de Sookie már megint belé kötött.
-Erik ne tedd!
Erik oda hajolt Sookiehoz és azt mondta neki.
-Bízz bennem.
Erik ki ment hozzájuk. Be húzta a nyakát és hülye emberi hangon.
-Helo! Miujság? Steve küldött ide kapuőrségbe. Innen már át veszem én.
-Egyedül?-kérdezett vissza az egyik.
-Igen.
-Jó nagy vagy de egyedül mászkál egy vámpír.
-Tudom.
-Hol a karód?
-ooo, francba elfelejtettem. Kölcsön veszem a tiédet ha nem gond.-vigyorgott Erik hülyén.
-Nem lehet. Szerezz magadnak!
-Szívesen kölcsön venném a tiédet.-Erik elbájolta a csáveszt.
-Persze. Szívesen át adom.
Pont bele akarta döfni hátulról egy másik ember. De Sookie oda sikoltott.
-Vigyázz!
Erik mindenkit leütött. Az utolsó aki ott maradt annak oda fogta a torkához a karót.
Sookie oda futott mi pedig csak oda sétáltunk.
-Erik ne hagyd békén kérlek!
Erik el engedte a fiút aki össze is esett a többi pedig el futott.
Kinyitottam az ajtót óvatosan sokan voltak. És felénk tartottak.
-Arra nem jutnak ki. Fel vannak fegyverkezve.-mondta a gyerek.-A szentéjen át.
Minden ott lett hagyva. És úgy nézett ki a hely mint valami pizsoma partyn szét szórt cuccok.
-Hol van a kijárat?-kérdezte Hayle.
-Arra.-mondta Sookie.
Közbe meg szólalt egy hang az oltár előtt.
-Több kijárat is van. Nektek a legegyszerűbb kijárat a pokolba vezető.
Minden ajtón több ezer ember jött be felfegyverkezve.
Körbe vettek minket.
-Engedjen el menni!-mondta Sookie.-Ne csinálják ezt! Senki se hal meg!
-A háború el kezdődött sátán gonosz kurvája. A vámpírok kezdték a családom megölésével! A seregek felálltak vagy velünk vagy vagy elenünk. Mi felkészültünk az armagedonra.
-A vámpír akit fogva tartanak megszökött. És a seriff , hoz segítséget!-mondta Sookie.
-Kit érdekel Godric. Bármelyik vámpír megteszi az ünnepségre és itt épp van nem egy hanem rögtön három.
Sookie félve ránk nézett majd Erik megszólalt.
-Nem lesz bajunk.
Steven a "főnök" elé mentünk lehajtott fejjel.
-Testvéreim és nővéreim ma hajnalba meg gyújtjuk a szent máglyát.
Majd elkaptak mindhármunkat. Be hoztak három asztalt és oda láncoltak minket.
Ezüst láncokkal.
Majd megint el kezdett prédikálni.
-Látjátok? Néhány uncia ezüst a sátánt is leleplezi a világ előtt.-mondta Steven.
-Badarság! Hogyan hallgathatják ezt a badarságot.-mondta Sookie
-Én felajánlom magam. Godric szabadságáért cserébe. És a lány szabadságáért is.mondta Erik.
-Nemes gesztus de ő ugyan olyan bűnös mint te. Elárulta a faját. Az emberi fajt. Nem érdemel meg a kegyelmet. Legjobb lenne hogy együtt lássátok meg a napot. Lefogadom , hogy ezek szépen ár fognak sülni.-mondta Steven.
Erre meg jelent Bill. Megérezte , hogy bajban vagyunk.
-Sophia, Sookie!
El kezdett felénk suhanni de Steven Sookiera fogott egy pisztolyt.
-Még egy lépés vámpír és a lány meghal!
-Hogy ha lelövi itt mindenki meghal! Azonnal engedje el!
-Mit esznek rajta? Katonák ezüst láncot a barátunkra!-mondta Steven.
-Ne!-kiabált fel Sookie.-Nem vétett maguk ellen!
-Sookie nem lesz bajom.-mondta Bill.
-Steven!-ordította valaki és meglőtte a kezét festékpatronnal. Jason volt az.
-Erezd el te mocsok!-mondta Jason.
Majd megint meglőtte. Addig apám hozzánk suhant.
-Sookie vedd le róluk a láncot!
Sookie oda rohant és elkezdte rólunk e szedni. De Hayle hozzá is fűzött valamit.
-Ezt a betonfejűt hagyad így!
-Tyű , de picsa vagy még most is te zsugorított faszú!
De a végén Sookie mind kettőnkről levette a láncot.
Amint Eriket is el engedte Sookie. Stevennek támadott.
-Ne,ne öld meg!-mondta Sookie.
-De. De igen öld meg!-kiabált Jason.
-Öljetek meg minket az úr színe előtt. Készek vagyunk meghalni.
Majd mindenki egymásra nézett. Kinyílt az ajtót.
-Steven Julin. Túl messzire mentél. Azt várod , hogy tétlenül nézzük , hogy összeszeded az embereidet , hogy meg bilincsljetek minket?! Veled végzünk először. Ahogy az apáddal végeztünk. -Sten volt az. És még több mint 20 vámpír.
-Atya ég ne.-mondta Sookie.
-Gyilkosok!
De Erik egyre erősebben szorította Steven torkát.
-Megölni mindegyiket!-mondta Sten.
És mindannyian neki támadtak az embereknek. De még egyik sem hallt meg amikor meg jelent Godric.
-Elég! Feltételezem , hogy értem jöttetek. Be osztottam.
-Igen. Seriff.
-Ezek nem ártottak nekem. Élhetünk egymás mellett. Mr. Julin. Nem kívánok vérengzést ha nincs rá szükség. Mutassunk példát akkor önök is.
-Nem vagyok hajlandó vámpírokkal alkudozni.
-Ölj meg. Tedd meg.-oda térdelt Erikhez.-Jézus úgy is megvéd.
-Én idősebb vagyok Jézusnál.-mondta Godric.-Bár ismertem volna de elkerültem.
Godric villámgyorsan oda suhant Steven háta mögé meg fogta a nyakát és fel emelte.
-Élők. Ki hajlandó meg halni ennek az őrültségéért.
Senki nem szólt egy árva jelet se adott arra , hogy meghalnának-e Stevért.
Godric megszólalt.
-Sejtettem. Erezd el őt.-mondta Stennek.
-Élők! Mennyetek haza. Vége. -mondta Godric.
Minden ember és élő ki ment a teremből és haza mentek.
-Hála az égnek Bill.-mondta Sookie.
-Most már biztonságban vagy. Biztonságban.-nyugtatgatta apám Sookiet.
-Kérlek. Ne hagyjatok cserben. -mondta Steven.
Godric le dobta a földre Stevent.
-Az én emberiségembe vetett hitem nagyobb mint a tiéd.-mondta Godric.
És folytatta.
-Gyere!-mondta Stennek.
-Uram! azok után amit ezek veled tettek...-mondta Sten.
-Mondom gyere.
Majd ki mentek a teremből.
Erik oda ment Sookiehoz és megkérdezte.
-Biztos , hogy jól vagy.
-Igen. Jól. Mennyetek a teremtőddel.mondta Bill.
Erik és Hayle átkarolták egymást és ki mentek a teremből.
Jason oda ment Sookiehoz és átkarolták egymást.
-Sajnálom. Meg bocsátasz?-mondta Jason.
-Mit kerestél ezek közt meg vagy húzatva?-szidalmazta az nagy pofájú Sookie.
-Meg voltam mert...mintha kiszippantotta volna az agyamat és tele ültette volna gazzal.-mondta Jason.
-Nem tudsz te semmit. Az utolsó napon majd meglátjuk ki kerül a mennybe. És ki a pokolba.-mondta Steven.
Jason el röhögte magát és azt mondta.
-Hát én már jártam a mennyben. A kis feleségedben.
Behúzott Stevennek egy hatalmasat és ő össze esett.
Nem gondoltam volna , hogy Jasonben ekkora erő van.
-Jason ne!-mondta Sookie.
Jason le vett egy gyűrűt az ujjáról.
-Itt a gyűrűs.-mondta és oda dobta neki.-Becsület a francokat te barom. Öltönyös köcsög. Takarodj haza!
Ki mentünk mi is a teremből.
Vissza mentünk abba a házba ahol még a terveken gondolkodtunk Godric meg mentése előtt.
Godric a szokásos székébe leült és nézte az eseményeket. Sokan mentek oda hozzá.
Köztük Sten is és Jason is. Sorba álltak hozzá.
-Isten hozott seriff. Meg könnyebbültünk.
Nézték egymást egy darabig és Sten el ment. Jason volt a következő.
-Elnézést kérek azért ahogy a Napegyháza el bánt magával.
Jason már pont ment volna amikor Godric megszólította.
-Ma sok életet mentett meg Mr.Stackhouse. Így szívesen látjuk amikor erre jár.
-Köszönöm. De nem hiszem , hogy egyhamar vissza térek.
Majd utána el ment. Jason pont ki akart menni a szobából amikor láttam , hogy Erik az útját állta.
-Éljen a győzedelmes hős.-mondta Erik Jasonnek.
-Nem vagyok én hős.-mentegetőzött Jason.
-Ebben a városban igen. De az én körzetemben vámpírvér vásárló és fogyasztó. És az súlyos bűn.
 -Igen de nézd, már nem csinálom.
-Mindent össze vetve. Kvittek vagyunk. De többé ne csináld.
-Oké.
-Ne.
-Jó persze.
-Helyes. És most futás.
Erik is ki ment a szobából. Utána akartam menni de láttam amint csatlakozik Bill és Sookie társaságához.
-hmmmm. A nevemet hallottam. Remélem jót mondtál rólam.
-Miért mondtam volna?Hagytál besétálni a csapdába.
-Azt bánom. Ha tudtad volna , hogy elképzeled.
-Elképzeltem. De Godric érdekében bármit megtennék.
-A vámpír és a térítője közti kapcsolatot el sem tudod képzelni. Bár ez még változhat.
Erik és Bill erősen egymásra néztek.
Erik el ment Bill pedig utána ment. És én is követtem őket.
Bill meg fogta Erik karját , hogy megállítsa.
-Nem bírom ha hozzám érnek.-mondta Erik.
-Hidd el nem szívesen teszem.-mondta Bill.-A kapcsolatod Sookieval most megszűnik.
-Ezt nem te döntöd el.
-Be vonni a teremtőmet mert nem tudod őt megszerezni? Ez még tőled is siralmas.
-Verekedni akarsz? Arra befizetnék.
-Ő sosem lesz a tiéd. És semmit se tehetsz. Ebben tehetetlen vagy. Nyugodj bele.
Hirtelen be jött az ajtón Isabel. És be hozta azt a férfit aki elárult minket és akinek Godric kitörte a nyakát. Most ismertem csak fel Jugo volt az. Így most be mentem Godrichoz. Mert tudtam , hogy Isabel oda viszi az árulót.
-Ez az amelyik el árult minket.-mondta Isabel.
-Jugo. A te élőd igaz?-mondta Godric.
-Az enyém.
-Szereted?
Először Isabel nem tudott szóhoz jutni. De aztán még is csak kibökte amit akart.
-Azt hittem szeretem.
Majd elsírta magát.
-Úgy látom még most is.-mondta Godric.
-Igen. Sajnálom. De te vagy a seriff tedd amit jónak látsz.-mondta Isabel.
-Elmehetsz.
-Mi csoda? -kérdezte a háttérbe Sten.
-Az élő elmehet.-mondta Godric.-Soha ne térj vissza. Itt nem lennél biztonságban.
-De ez árulás volt.-mondta Sten.
-Ez az ítéletem. Erik,Hayle. Kísérd ki őket. Vigyázz , hogy ne essen baja.
-Igen Godric.-válaszolta Erik.
-Köszönöm. Köszönöm seriff.-mondta Isabel.
Erik pedig ki vitte Jugot.
5 perc múlva Erik és Hayle vissza jöttek.
-Elindítottuk Jugot. Meg mondtam , hogy a Mexikói határig meg se álljon.-mondta Hayle.
-Rendeltem neked egy AB negatív élőt. Ritkaság.-mondta Erik.
-Köszönöm. Nem vagyok éhes.-mondta Godric.
-Valamikor enned kell.-mondta Erik.-Kétlem , hogy a Napegyháza ellátott.
-Miért nem jöttél elő amikor először itt jártunk?-kérdezte Hayle.
-Nem bántak velem rosszul.-mondta Godric.-El se hinnéd mennyire átlag emberek.
-De irántunk végtelen gyűlöletet táplálnak. -mondta Erik.
-Legyünk őszinték. Ijesztőek vagyunk. Több ezer év alatt nem fejlődtünk. Csak brutálisabbá,kegyetlenebbé váltunk. Nem veszélyes őket egyenrangúnak tekinteni. A Napegyháza azért alakult mert lenéztük őket. -mondta Godric.
-Ezért nem harcoltál amikor el fogtak?-kérdezte Hayle.
-Percek alatt megölhettem volna mindet. Az mit bizonyított volna?-mondta Godric.
De hirtelen másra terelődött a figyelmem észre vettem , hogy Sookiehoz közelít egy nő. Már a szagából éreztem , hogy ő apám teremtője. Lorena.
-Jó napot! Lorena vagyok.
-Örvendek én Sookie.
-Hmm, Igen. Miattad van a nagy hűhó.
-Hogy mondja?
-Csak egy kis csitri vagy.
-El nézést de ki is maga?
-Hát..van egy közös barátunk.
-Bill?
-Úgy van. Vicces , hogy nem beszélt még sose rólam. Mert gyakorlatilag én tettem azzá ami.
Erre már is ott termett Bill.
Lorena!
Hello drágám! Csak megismerkedtem a játékszereddel. te mindig az ártatlanokra vadásztál.
-Bill. Ő a térítőd?-kérdezte Sookie.
-Évekkel ezelőtt elengedett. Már nincs hatalma felettem.
-Ezt nem mondanám. Két csodás éjszakát töltöttünk együtt.
-Micsoda?-kérdezett vissza Sookie.
-Tudsz arról , hogy a barátod fejbe vágott egy óriási plazma tévével tegnap este? Mindenki azt mondja , hogy vékony és könnyű de a megfelelő lendülettel veszélyes fegyver. -mondta Lorena.
-Lorena. Kérlek távozz.-mondta Bill.
-Remélem veled nem fog úgy bánni. A családi erőszakra nincs kifogás.-mondta Lorena.
-Csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy fogva tartott.-mondta Bill.
-Ugyan. Csak beszélgettünk. Nyilván halálra aggódtad magad , hogy hol lehet már.
Elismerem. Egy kissé felhevültem de tudod ha a régi szeretők találkoznak...
Lorena elkezdett Bill fele nyúlni de Sookie elkaptam a kezét.
-Ne merj hozzá érni!-mondta Sookie.
-Hűha, hevesek is vagyunk. Te csak egy vérzsák vagy. Úgy sem nyerhetsz.
-Már nyertem. Bill engem választott érted. És te ennek ellenére sem adod fel. Nincs benned büszkeség?-mondta Sookie.
-Sookie elég legyen!-szólt rá apám.
-Én hallgatnék rá. Mellesleg kislány. Williamel szeretjük egymást.-oda ment Billhez.
-Megőrültél? Menny innen végre. -mondta Bill.
-Lehet , hogy te szereted de ő nem szeret téged.-mondta Sookie.-Sose szeretett és ezt mindketten tudjuk.
Lorena ki eresztette a fogait és fenyegetőzni kezdett.
-Ezt vond vissza különben ez lesz az utolsó mondatod.
-El megyünk!-mondta Bill.
-Keress magadnak mást te ribanc őt elvesztetted.
Lorena rá támadt Sookiera oda vágta az asztalhoz már pont belevájta volna a fogait amikor megjelent Godric. És Meg fogta Lorena nyakát.
-Húzd be gyorsan az agyaradat.-mondta Lorenának Godric.-Nem tudom , nem is érdekel , hogy ki vagy. De ebben a körzetben és ebben a fészekben én vagyok az úr. Megértetted?
-Igen. Seriff.
Majd Godric el engedte Lorenat.
-Ez az élő a fajtánk bátor és lojális barátja mégis úgy bánsz vele mint gyerek a szitakötővel. A szárnyát tépkeded. Ezért gyűlölnek minket. -mondta Godric.
-Ő provokált engem.-mondta Lorena.
-Te pedig engem. Meg zavartad a békét az otthonomban. Most pofon verhetnélek. De nem teszem. Vajon miért?
-Hát..mert így akarod.
-Valóban. Régi vámpír vagy. Látom rajtad. Több száz éved volt javulni és még sem tetted. Vad vagy. És mindenki miatt aggódom. Élők és vámpírok miatt is. Ha ez a viselkedés megmarad.
Rá nézett Billre és megszólította.
-Te. Te ismered őt?
-Igen seriff.-válaszolt Bill.
-Kísérd ki őt a fészekből.
Rá nézett Sookiera.
-Meny csak. Jól vagyok.-mondta Sookieneki.
-Hajnalra távozz a körzetemből.-mondta Godric Lorenának.
Bill kikísérte Lorenát.




Folytatjuk...