2x3         Scratches


Nem bírtam tovább nézni. Ezért elsuhantam. Az járt a fejembe , hogy ott hagytam a legjobb barátomat de közbe bíztam is Erikbe. Hogy nem öli meg Lafayetett.
Úgy gondoltam , hogy haza megyek ki pihenni azokat a dolgokat amik a bárban történtek.
Több mérföldnyire voltam Bountontól.
Megláttam Sookie kocsiját. Bár nem tudtam , hogy mit keres itt közelebb mentem meg láttam a hátsó ülésen sírni Jessicat , Billt a sofőr ülésen, Sookie pedig az anyósülésen
ültek. Közel nem mentem , hogy ne vegyenek észre. Fogalmam se volt , hogy mi történt.
Hallgatózni kezdtem.
-Sajnálom!-mondta Sookie. -Meg ígérte , hogy csak az ablakon néz be, tudom , hogy hibáztam de még is csak a családja..
Ekkor rá jöttem , hogy mi történt. Sookie el vitte Jessicát a családjához. És Jessica nem tudta türtőztetni magát és rájuk támadt. Bill ezen rajta kapta , hogy Jess és lemészárolni készül a saját családját. És hát..meg is értem ha ezért apám roppant ideges.
-Ő, vámpír.Már nincs családja!-mondta feldühödötten apám.
-Szörnyeteg vagyok és az is maradok miattad annyira gyűlőlek!-mondta Jessica.
-Hallgass!
-Fogd be!
-Azt mondtam hallgass!
Jessica erre a szóra vissza ült a seggére. És neki állt duzzogni szokása szerint.
-Alá ástad a térítői tekintetemet. Kockára tetted a család életét és a saját életedet is ha nem sikerült volna meg bájolnom őket mind annyiunk életét tönkre tetted volna!-mondta Bill Sookienak.
-Tudom. És sajnálom.
-Folyton ezt mondod! Mit kéne tennem ? Elfelejteni , hogy megtörtént?
-Mit akarsz ? Mit mondjak még ? Amikor kért tudtam , hogy nemet kéne mondani , de a nagyira gondoltam és arra..arra, hogy milyen jó lenne őt újra látni...
-Akkor sem viselkedhetsz úgy mint egy felelőtlen gyerek! Ő egy töltött fegyver Sookie.
Nem egy baba akivel játszadozhatsz.
Sookie ki szállt a kocsiból én meg lejjebb lapultam , hogy észre ne vegyenek.
-Most mi csinálsz?-kérdezte apa.
-Gyalog megyek.
-Ne légy nevetséges. Bounton majdnem 20 mérföld!
-Inkább gyalogolok mint hogy még egy percet a kocsiban töltsek.
Sookie el ment Bill pedig vissza szállt a kocsiba én pedig  lassan de újra ki egyenesedtem.
-Azt akarja , hogy menj utána.-bátorította fel Jessica.-Hogy menj utána csókold meg és mond neki , hogy szereted.
-Majd vissza jön..Ha lenyugszik..Majd vissza jön.- bizakodva makacskodott Bill.
Bátorságot vettem magamon és koncentráltam , hogy nem mondjam el , hogy hol voltam és , hogy mit csináltam. Így oda mentem a kocsihoz.
-Mi volt ez a kirohanás?-kérdeztem apámtól a kocsi ablakán keresztül.-Mert eddig még nem nagyon láttalak ilyennek.-folytattam meg lepődve.
-Én csak...-de mire érthető választ adott volna apám.
Mindhárman meghallottuk Sookie rémült és fájdalmas sikolyát. Amint meg hallottuk apám rögtön el kezdett suhanni a hang után.
-Maradj itt!-mondtam Jessicának. Majd apám után eredtem.
Távolról láttam , hogy Sookie ott fekszik a földön.
Bill után én is oda értem.
A háta teljesen véres volt mintha valami a hatalmas karmaival meg karmolta volna Sookie hátát. A seb elég mély. Bill szólongatta Sookiet és fel vette a karjába.
-Sookie mi tette ezt veled?
-Bika...ember...nem láttam..nem birok....mozogni.
Bill megpróbálta Sookiet meg itatni a vérével. De Sookie el kezdett rángatózni. Mint ha rohama lenne. Meg jelent Jessica és rémülve nézte Sookiet.
-Úristen!-mondta.
-Hozd a kocsit gyorsan.
Jessica ide hozta a kocsit Bill be emelte Sookiet hátra én a volánnál ültem és én vezettem Jessica pedig mellém ült.
-Vigyük Erikhez!-mondta Bill.
Én pedig csak néztem , hogy már megint oda kell vissza mennem.
Szélsebes vezettem. 1 órán belül oda is értünk a bár elé.
-Most menj.-mondta Bill Jessicának.
-Nem. Be akarlak kísérni.
-Mint a térítőd meg parancsolom , hogy menj haza!
Kiszálltunk a kocsiból Jessica oda ült a vezető ülésbe és el hajtott a kocsival. Bill tudta , hogy engem úgy se tud haza biztatni. Úgy , hogy nem is próbálkozott.
-Segítenetek kell!-mondta apám.
Erikék zárva volt. Tehát nem volt senki se a bárba.
-Úristen! Vigyétek ki innen azt azt....
-Kussolj már te hörcsög képű!
-Már megint kezded te hüvelygombás!
-Erre most nincs időnk. Majd később folytassátok.-szólt ránk Bill.
-Ordanálé!
-Tyúkfasznyi!-Súgtuk még oda egymásnak.
-Fektesd el ide!
Be jött egy orvos. Nagyon örge volt már nem is tudom , hogy hogyan tud ez még járni, beszélni, vagy egyáltalán gyógyítani.
Sookie ki nyitotta a szemét.
-Tulajdon képpen milyen orvos maga? -kérdezte kómásan.
-Gyógyító fajta. Dr. Ludvig vagyok. És maga ki?
Közbe mintát vett az orvos a sebből. Egy apró bőrdarabot tépett le a sebből. És egy nagyító félével el kezdte nézegetni. Sookie fel sikított. Majd válaszolt.
-Sookie Stackhouse. Haldoklom?
-Igen.
-Nem hallhat meg! Maga meg menti!-mondta Bill.
-Kopjon le vámpír had végezzem a dolgomat.-mondta Ludvigné.
-Bocsásson meg neki ő ragaszkodik az ember hordához.-mondta Hayle.
-Nincs sok választásunk meg mérgezték. Hallott már a Komodói sárkányról? A szája kész baktérium tenyészet. Ha meg harapta az áldozatát órákig vagy akár napokig követi. Vár , hogy a méreg  lassan lebénítsa az ideg rendszerét és amikor tehetett lenné válik akkor elevenen felfalhassa.
-Engem nem sárkány harapott meg.-mondta fájdalmas hangon Sookie.
-Nem. A méreg hasonló csak sokkal erősebb. Nem láttam még ilyet. De tesztelés nélkül nem lehet azonosítani de arra nincs időnk. Hagyjanak magunkra le kell vetkőzetni.
Bill oda ment hozzá és azt mondta.
-Itt leszek kint. Annyira sajnálom.
Sookie megint el kezdett köpködni.
-Fúúúj!-ordított fel Hayle.
-Nincs sok ideje Mr. Compton.
Be mentünk Erikék irodájába és el kezdtük vitatni , hogy mi lehetett az a lény ami ezt tette Sookieval.
-Bikafej?-kérdezett vissza egyszer csak Erik.
-Ezt mondta. Sötét volt. Pillanatok alatt történt.-mondta Bill.
-Te nem láttad ezt a bika embert ?
-Nem.
-Adtál neki a véredből?
-Nem hatott. Te hallottál már ilyenről?
Egy ideig csak néztük egy mást majd Hayle meg szólalt.
-Talán Cho...Amikor azt hinnéd 1000 év alatt már mindent láttál.
Erre be jött Cho és Pam.
-Kutassátok át az erdőt az út mellett.-mondta Erik
-Majd Cho. A kedvenc harisnyámban vagyok.-válaszolt Pam.
-Te is menj!-mondta Hayle.
Cho és Pam el indultak.
-Rettentő lusta. De megbízható. Hát a tiéd? Jessica?-mondta Erik.
-Szeszélyes. Veszélyes. És fél.
-Örülök , hogy alakul. Megéri jó térítőnek lenni.
-Vissza kell mennem Sookiehoz.
-Lazíts már. Pam élőjét is Dr. Ludvig kezelte amikor farkas marta meg. A fél szeme rá ment de él.-mondta Hayle.
Ekkor Sookie ordítani kezdett. Ki futottunk. Ludvig valamiféle vizet öntött rá ami nagyon marta a bőrt és lehett hallani ahogy perzselte a húst a hátán.
-Mit művel vele?-kérdezte Bill.
-Fogja le különben meg hal. Maga dönt.mondta Ludvig.
Bill oda ment és le fogta a kezét. Ludvig be fejezte a víz öntését az újával bele nyúlt a sebbe és kiszedett onnan valamit. Amit erősen el kezdett bámulni.
Nem mondott semmit. Sookie el kezdett le nyugodni. Egyszer csak csönd lett.
Ludvig el kezdett pakolni a kis táskájába mielőtt el ment ezt mondta.
-Hétvégén várom a tisztelet díjamat.
-Sookie innod kell. - mondta Bill.
Bill fel harapta az erét és Sookie el kezdte kortyolni a vért. Már nem hányta ki. És nem is lett tőle semmi baja.
-Őnnel nem lehet üzletelni Dr. Ludvig.-mondta Erik.
-Fogja be!-kiabált vissza Ludvig.
-Úgy látom az öröm nem kölcsönös.-mondta Bill.
-Ő nem egy vámpír rajongó. De toleráns mert a vérünk értékes a gyógyítás számára.-mondta Hayle.
Közbe meg jött Pam és Cho. Pamnek teljesen sáros volt a lába és a cipője.
-Át fésültük az erdőt. A nyoma emberi.-mondta Pam.
-De a szaga állati.-folytatta Cho.
-Milyen?-kérdezte Erik.
-Zavaros.
-Nem bírjuk be azonosítani.
-Érdekes. Riasszatok a megfelelő csatornának. Kérdezzétek meg  a szomszédot.
-Hé Pam. Szét jött a harisnyád.-vágott oda Hayle gúnyosan.
-Nem akarom mozgatni.-mondta Bill közbe felállt.
-Majd mi gondját viseljük.
-Nem hagyom itt.
-Cho tart hátul egy  koporsót sokszor kajált benne úgy hogy egy kicsit dzsufás.De használhatod.-ajánlotta fel Hayle.
-Köszönöm a vendég látást. És , hogy meg mentetted az életét.-hálákodott apám.
-Ő biztosan meg fogja hálálni.-mondta Hayle.
-Apa, annak a zsírszegénynek nem kell hálálkodnod.
-Mint ha te jobb lennél zongoraszájú.
Erik át karolta Hayle nyakát és el mentek. Utána mi is el mentünk aludni.
Másnap este kiabálásokra lettem figyelmes. Gondolhattam volna , hogy Sookie az. Mindeni Erik irodájába volt.
-Ha el megyek veled Dallasba keresni az eltűnt vámpírt. Akkor Lafayetett el engeded?
Sookie meg találta Lafayetett. Hatalmas kő esett le a szívemről , hogy Lafayete ki szabadulhat végre.
-Nem. Tegnap majd nem meghaltál. Nem mehetsz Dallasba.-vágott közbe a gondolat menetembe Bill.
-Bill, én is el tudom dönteni.
-A költségeidet természetesen én állom. És igen el engedem a barátodat.-mondta Erik.
-És kérdek 5000 dollárt. Kihagytam egy csomó munkanapot és kísérő is kell.-akaratoskodott Sookie.
-Kezd el kanászodni.-mondta Hayle.
-10 000-et kap és én kísérem.
-Nem.
-De. Vagy Bill kísér el vagy el lehet felejteni.
-Hozzátok fel.-üzent abba a szarba Hayle.
-Még él. Ez ritka élő esetében.-mondta Erik.
-Undorító vagy.
-Ne hogy beléd másszak.-mondta Erik.
-Inkább a rák.
-Azonnal indulnotok kell.-mondta Halye.
-Meg szervezem az utazást. De kell a hitelkártyád száma.-mondta Bill.
Pam be dobta az ajtón Lafayetett.
-Nagy kár. Reméltem , hogy Erik meg engedi , hogy meg tartsalak.-mondta Pam.
-Van már elég kedvenced.-mondta Halye.
-Már meg bocsáss. De nem vagy az estem te ribanc. mondta Laf.
-Bele rúghatok?-kérdezte Pam.
-Meg próbálhatod...-mondta Bill.
-Elég!..Cho hozza a kocsit.-mondta Erik.
És Pam ki ment a szobából.
Erik oda ment Lafayettethoz és azt mondta.
-Biztos találkozunk még.
-Ne fogadj rá. Visszavonulok. Végeztem veletek hülye barmok. Végeztem.
Bill felkapta Lafayettet és ki mentünk a bárból. Lafayettet be tettük a kocsiba és elindultunk haza fele. Előszőr őt vittük haza.
-Biztos ne vigyünk kórházba?-kérdeztem tőle.
-3 munkahely után sincs még biztosításom. Aztán a golyó ki ment majd a nagybátyjám reggel össze varja.-mondta Laf.
-Az állat orvos nagybátyád?
-Az hát. Pár varrat csak nem okoz neki gondot. Ne aggódj Sophi. Jól vagyok.
-Nem úgy nézel ki.
-Tudtommal az elmúlt 2 hetet a klub pincéjében voltam margaritát vedeltem és a mellkasomat szőrtelenítettem. És értékelni ha a barátaidnak te is ezt mondanád.
-Ez okos lenne.-mondta Bill.
Meg vártuk amíg Lafayette be megy a házba és utána tovább hajtottunk.
Végre haza értünk.
-Tudtam , hogy a zord vámpír külsőd érző szívet rejt. Ó, rengeteg itt a rózsaszín de Jessica örülni fog neki. 
-Igen. Emlékeszm amikor még alsó szoknyákat árultak.
-Ez vicces.
-Néha hiányzik az a kór.Sokat bíztak a képzeletre. A levételükhöz nem kis ügyesség kellett.
-Van itt valahol egy jelmez kölcsönző ahol találhatunk ilyen ruhát.
-Borzasztóan izgató vagy.-mondta apám és meg csókolták egymást.
-Na jó, azért jussunk be a házba is.-mondtam.
Be mentünk a házba. Jessica Hoyton feküdt. Bill oda suhant és Jessicát le dobta róla.
-Ne! Nem csináltam semmit.-Jessica gyorsan feállt.
-Tényleg nem történt semmi!-Hoyt is felállt de apám vissza lökte a kanapéra.


Folytatjuk...