1x13     Évad záró 2.rész



Akkor aludtam egy , két órát. Mire feleszméltem addigra már hajnali öt óra volt. Elkezdtem beásni magam a földbe. Utálok a földbe aludni. Kényelmetlen és rosszat tesz a hátamnak. De biztonságos. Be ástam magam. Utolsó gondolatom az volt ,hogy hol vagy ki vihette el Haylet?! Ez az egy kérdés foglalkoztatott engem.
Mire másnap este felkeltem. Gondoltam magamba, hogy ha annyira foglalkoztat engem , hogy mi lehet Haylevel. Elindulok és el kezdek nyomozni utána vagyis meg keresem. Bár utálom azt a csitrit mégis segítenem kell neki. Ha nem is magam miatt. Inkább Erik miatt. Már biztos voltam benne , hogy Erik keresi Haylet.
Kimásztam a földből és nagyon mocskos lettem. Már nem volt időm haza menni. Találtam egy kis vízesést. Ami igazából egy patak volt. Ott meg mosakodtam.
Azon gondolkoztam ,hogy is lássak hozzá a kereséshez.
Vissza mentem oda ahol be ástam magam a földbe. Ott el tüntettem a nyomaimat. De észre vettem 2 pát cipő nyomot is. Végre volt valami amiből ki tudtam indulni.
Amíg tartottak a nyomok addig követtem azokat. Egyszer csak a nyomok eltűntek.
"Biztos el repültek!" gondoltam magamba.
Bár lehet , hogy nem hülyeség. Vagy csak inkább azt akarták, hogy senki ne találja meg őket.
Hirtelen erős vámpír vér csapta meg az orromat. Ekkor már arra gondoltam , hogy: Mi vagyok én? Szimat? A nagy rendőr kutya?
De most nem is erre koncentráltam.
Addig követtem a szagot ameddig nem maradt abba.
Tudtam , hogy Eriknek tudnia kell , hogy a húgát el rabolták.
El is mentem a Kéj vadászba. De olyan dolog történt amit még soha nem éreztem.Meg pillantottam valakit. Egy fiút. Barna haja volt. Fekete ruhába volt és isteni illata is volt.  Ő is csak bámult engem. Minden le lassult körülöttem. Aztán oda jött hozzám.
-Szia!-köszön ő először.
-Szia!-mosolyogtunk egy másra.
Nyújtotta a kezét.
-A nevem Mark.
-Az én nevem Sophia. Új vagy itt?Még soha nem láttalak!
-Igen. Most költöztem ide.
-Esetleg meghívhatlak valamire?
Nem tudtam el dönteni , hogy ő vámpír vagy ember-e.De eszembe jutott ,hogy miért is jöttem ide.
-Ne haragudj most egészen más miatt vagyok itt.
Le írtam neki a telefon számomat.
-Tessék.Hívj fel majd.De most sürgősen kell mondanom valakinek egy nagyon fontos dolgot.
-Ó!-el állt az utamból.-majd felhívlak.
Utánam kiabálta.
Én meg be suhantam Erik irodájába. Ő nem volt ott. Csak Pam.
-Hol van Erik?-kérdeztem.
-Miért érdekel?
-Pam! Csak mondd meg , hogy hol van!
-Majd én átadom neki az üzeneted! Már csak az hiányzik , hogy megint azt csináld mint amit tegnap.
-Kérlek Pam ! Neki kell elmondanom. Ez csak rá tartozik!
Pam ledöbbent.
-A tetőn van.
-Hol lehet oda fel menni?
-A színpad mögötti lépcsőház oda vezet.
És elsuhantam. Egy perc se kellett és már fent is voltam a tetőn.
Erik ott bámulta a holdat mint egy magányos farkas.
Szomorúnak éreztem őt.
-Csodálatos a Hold nem igaz?!-szólalt meg Erik.
-Igen!..De Erik fontos dolgot kell most el mondanom.
-Nem ér rá később?
-Nem! Hayleről van szó!
Hirtelen meg fordult és nagy kérdő szemekkel nézett rám.
-Mi történt? Hol van?
Nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani neki.
-Amikor tegnap este elment és utána én is. Az erdőbe ment ő is úgy mint én. Ott össze találkoztunk. És hát...Én ugye kidőltem a bokorba és nem tudtam magammal mit kezdeni. Hayleet hallottam amint felsikít. Az utolsó erőmmel hátra fordultam. És..
-És? Mi történt mondjad már!!!!!!!!-kiabált rám.
-El rabolták! Fogalmam sincs , hogy ki vagy miért. Egy darabig követtem a nyomukat aztán eltűnt.
-Tudom még,hogy hol voltatok?Meddig mentél el? Meddig érezted őt?
-Meg mutatom.
Leugrottunk a tetőről. El kezdtünk suhanni be az erdőbe.
Megint ott voltam ahonnan el indultam.
Eriknek meg mutattam és el mondtam neki az összes helyet és  mindent amit csak tudtam.
A telefonom a zsebembe volt. Meg csörrent. Egy fiú hang szólt bele. Mark volt az.
-Mark , ne haragudj ma este nem jó. Majd máskor. De el mentem a számod.Szia.
Ki nyomtam. Erik rám nézett és meg kérdezte.
-Mark?Ki az a Mark?
-Mindegy.
Erre megint meg csörrent a telefonom. Rögtön bele szóltam.
-Mark az előbb mondtam , hogy ma nem jó majd máskor.
-Ki az a Mark?-egy számomra ismeretlen férfi hang szólalt meg a telefonba.
Nem tudtam kié lehet az eltorzította a hangját.
De valahonnan mégis nagyon ismerős volt.
-Ha élve szeretnéd látni a barátnődet akkor kövesd az utasításaimat!-mondta.
-Először is nem a barátnőm. Másodszor köpök rád , hogy te mit kérsz és amúgy meg...
Ekkor Erik ki vette a telefont a kezemből.
-Hol a húgom te féreg?
-Nos, tedd azt amit mondok és nem esik baja!
-Ha egy haja szára is meg gőrbül...-de Erik nem tudta be fejezni a mondatát.
-Akkor mi lesz?
-Akkor leszakítom a fejedet. És mindenkinek aki benne volt a buliba.
-Kövesd az utasításaimat és majd meg látjuk , hogy mi lesz a lánnyal.
-Mit akarsz?Pénzt?
-Pénzt? De hogy. Először is azt akarom , hogy öld meg a körzetedben lévő összes vámpírt.
Majd ki nyomta a telefont.
-Na most aztán benne vagyunk a slamasztikába.-mondtam.
-Meg oldjuk.
-Hogyan?
-Van egy ötletem.
Vissza mentünk a bárba. Mark már nem volt ott.
Reméltem , hogy nem sértettem meg.
Be mentünk Pamhez.
-Pam! Zárd be a bárt. És senkinek ne nyisd ki is és kizárólag nekünk.
-Mi történt?
-Haylet el rabolták. De most tedd azt amit mondok , hogy mihamarabb meg találjuk őt.
Pam ki ment és haza küldött mindenkit.
Mire mindenki el ment Jessicát is behívta Erik.
-Jess, segítened kell!
-Miben?
-Ugye emlékszel még Haylere. Aki mindig vigyázott rád amikor én épp nem voltam házon belül.
-Igen.
-Na akkor most el megyünk őt meg keresni. Pam vigyázz a bárra és magadra meg főleg!
Ki mentünk a bárból és Pam bezárta mögöttünk az ajtót.
-Eddig jó. És most , hogyan tovább?-kérdeztem.
-Vissza megyünk az erdőbe Jessicával. Te addig keresd meg az apádat és gyertek utánunk.
-Rendben.
-Fél órán belül ott legyetek.
Erikék is elindultak az erdő felé. Én pedig el indultam meg keresni apámat.
Először otthon kerestem. Azt sejtettem , hogy mit is keresne otthon. Nem szokása otthon csücsülni.
De meg lepetésemre ott ült a tévé előtt a kanapén.
-Apa! Segítened kell!
-Miben? És hol voltál?Aggódtam miattad.
-Az most mindegy , hogy hol voltam de most velem kell jönnöd!
-Mond el mi történt!
-Haylet elrabolták az erdőben. Én is ott voltam. Nem láttam, hogy kik vagy mik vitték el. De tudták a számomat. Eriket pedig úgy fenyegették, hogy ha nem nyír ki minden vámpírt a körzetébe akkor Haylet megöli. Ő kieszelt valami tervet nem tudom mit pontosan. De most el kell jönnöd!
-Rendben mennyünk.-mondta és már el is suhantunk otthonról.
Amikor oda értünk az erdőhöz ahol aludtam tegnap és ahol Haylet elrabolták ott most rettenetes dög szag volt és nagyon facsarta az orromat. Erikéket nem láttuk.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Farkasölő virág egy szelet húsba összekeverve. És persze meg locsoltam egy kis oliva lével.-mondta a fa tetejéről Erik. 
-Miért? Talán éhes vagy?-kérdeztem tőle.
 -Nem. Hogyha farkasok rabolták el a húgomat. Akkor ők simán rá kapnak a csalira.
-Értelek.
-Hol van Jessica? El küldtem őt a nyomok irányába. Hátha észre vesz olyasmit amit mi nem.
-És az én segítségem miért kell?-kérdezte Bill.
-Elsősorban azért, mert tartozol nekem, másodszor pedig azért,mert meg kértelek.
-És mit csináljak?-kérdezte apám.
-Figyelj kérlek , fentről a fáról ha jönne valaki vagy látsz valakit akkor kapd el és öld meg.
Bill fel ment a fára és onnan figyelt , hogy történik-e valami.
Addig mi Erikkel meg kerestük Jesst. Mentünk egy darabig amikor meg jelent egy dombon túl Jessica.
-Találtál valamit?-kérdeztem.
-Igen! Föld alatti bunkert ahonnan Hayle hangját hallottam kiszóródni.
Oda suhantunk a bunkerhoz.
-Én megyek előre ti itt maradjatok és őrködjetek.
-Biztos?-kérdezett vissza Jess.
-Igen!
Erik halkan fel nyitotta a bunker ajtaját. Be ment. Én pedig 5 perc után halkan utána mentem. Kíváncsi voltam , hogy kik rabolták el Haylet.
Erik megállt előtte én meg hírtelen neki ütköztem.
-Mit művelsz te itt?Meg mondtam, hogy maradj kint.
-Jó van má , kíváncsi vagyok kik rabolták el.
Erik pont meg akart szólalni amikor hírtelen egy párbeszédre lettünk figyelmesek.
Elkezdtük hallgatni.
-Biztos , hogy jó ötlet ez?
-Igen! Emlékezz csak , hogy miket tettek ellenünk.
-Igaz! Ha a vámpírok meg hallnak akkor minden e helyére áll majd a városba.
Majd hangosan el kezdtek röhögni. Fel ismertem a hangjukat. Az egyikük Jason volt a másik pedig Sam.
Nagyon meg lepődtem és nem is tudtam, hogy miért tették ezt.
Kieresztettem a vámpír fogaimat és nekik ugrottam.
Amikor már semelyikőjük sem kapálózott meg kérdeztem.
-Miért tettétek ezt?
-Sophi  ti vámpírok el vettétek tőlünk ami a miénk volt.-mondta Sam.
-És meg öltétek és kifosztottátok a családunkat! Ti mocskos,csaló,férgek!-mondta Jason.
Mindkettőjüket pofán mostam. Erik közbe meg találta Haylet. Egy székhez volt láncolna. Ezüsttel volt oda kötve és mozdulni sem bírt.
-Ezt ne csináld többször. Nagyon szeretlek. Te vagy számomra a legfontosabb az egész világon. Bármit meg tennék érted. Te vagy a családom. Az egyetlen hugicám. És ne hidd azt egy percig se , hogy el hanyagollak. Semmi pénzért el nem adnálak. És mindig vigyázni fogok rád. Akár az életemen át is te szépség.Kis manóm én mindig itt leszek neked.
Hayle nem tudott meg szólalni annyira boldognak tűnt. Csak mosolyogtak egy másra. Erik felvette Haylet a karjaiba adott egy aprócska puszit az arcára. És el is suhantak.
Addig én meg kötöztem Jasont és Samet. És kimentem a bunkerból.
Jessica kint várt engem.
-Sophi, gondolkoztam egy kicsit. És hát szeretnék veletek lenni.mondta nekem.
-Rendben ennek örülök.Most már mi is vér tesók vagyunk.-kacsintottam rá.
És haza mentünk. Hajnalba értünk haza. Még sötét volt. Amikor be mentünk a házba és le feküdtünk a naptól távol tartott helyünkre.
Akkor jutott eszembe, hogy apát ott hagytuk a büdös hússal a fán.



Folytatjuk...